Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Gáspár Gyula †: Adalékok a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem történetéhez
megszűnt Selmecbányái Akadémiát helyezték át. Az itteni műszaki egyetem karai a bevezető részben elmondottak szerint a magyar műszaki felsőoktatás két ága alapján is megoszlanak: az ősi selmeci ághoz számítható bánya- és kohómémöki, ill. a kissé újabb pesti ághoz — részben oktatói révén is — számítható gépészmérnöki karra. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy az erdőmérnöki kar Sopronban maradt, és egy új karral kiegészítve — a faipar területének megfelelően — új műszaki egyetem keretében működik. Azt is érdemes kiemelni, hogy az egykori osztrák—magyar monarchia területén kialakult műszaki felsőoktatás számos intézménye (pl. a zágrábi) a megfelelő szakterület szempontjából Selmecbányái eredetűnek vallja magát. Az új műszaki egyetem, a Nehézipari Műszaki Egyetem alapítása körül — természetesen — viták is voltak mind a hely, mind a profil szempontjából. Az anyagi feltételek (épületek, műszaki felszerelés, könyvtár, laboratóriumok) biztosítása, az oktatógárda kialakítása időigényes feladat, ha csak ebből az egyetlen szempontból szemléljük is a dolgokat. így a megvalósulásig, a teljes felépítésig szükségszerűen hosszú évek teltek el, míg 1959-ben véglegesen elrendeződtek a dolgok, és a Sopronban maradt tanszékek is áttelepültek Miskolcra. Addig azonban sok, olykor szenvedélyes hangvételű vitára került sor. A profil körüli problémák részletei kívül esnek e kis tanulmány keretein. Az egyes karokon belül kialakult szakok úgyis szinte állandó változások között élnek a változó műszaki szakemberigények miatt nálunk is, az egész világon is. Ily szempontból — egyedi lévén — kissé előnyösebb helyzetű a bánya- és a kohómérnöki kar — viszont a gépészmérnöki kar profilja a Budapesten működő műszaki egyetem hasonló karának profiljától nem különbözik annyira élesen. Természetesen, a profilproblémák teljesen nem választhatók el a hely problémájától, mivel gyakorlati jellegű felsőoktatási intézményről van szó. A hely kérdése összetett. Aligha vitatható, hogy nemcsak az ipari háttér —bánya-, kohóüzem, gépgyár — tartozik hozzá, hanem a közvetlen környezet, az adott helység általános színvonala, tehát mindenekelőtt a kulturális szint. A Nehézipari Műszaki Egyetem sajátos körülmények között kezdte el itt Miskolcon a működését. Az egyetem működése szempontjából oly lényeges mérnöktársadalom egy része Sopronban, sőt az egészen idősek még Selmecbányán végeztek, másik része pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte oklevelét. Ezek érzelmileg aligha kötődtek ahhoz az új intézményhez, amely megalapítása után néhány évig szükségszerűen igen provizórikus körülmények között kezdte el működését, sokirányú segítségre szorult és maga egyelőre alig tudott valamit is nyújtani ennek fejében. A város is ezernyi gonddal küzdött az elképesztő ütemű fejlesztés miatt. Gondoljunk csak a lakás- és közüzemi problémákra, amelyek a lakosság oly tetemes növekedésével jártak! (1870-ben alig 23 000, 1970-ben pedig közel 200 000 a lakosok száma.) így sokak által és többször felmerült a kérdés: helyes volt-e az egyik új műszaki felsőoktatási intézmény helyéül Miskolcot választani? Éppen ezzel kapcsolatban szeretnénk arra rámutatni, hogy történelmileg már korábban és többször is felmerült a Selmecbányái Akadémia Miskolcra való telepítésének gondolata, és csak kevesen múlott, hogy már sokkal korábban nem itt létesült a második magyar műszaki egyetem. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban végzett búvárkodásaim alkalmából a város tanács egyik 1905-ös üléséről szóló jegyzőkönyvben2 találtam erre első ízben utalást. Ugyanis hírek terjedtek el arról — a polgármester is megemlíti felszólalásában —, hogy a Selmecbányái Akadémia esetleg Miskolcra kerül. Úgy gondolom, a kormányzat ilyen irányú terveinél jelentősen közrejátszott az a tény, hogy Selmecbányához nem vezetett vasútvonal; az általános gazdasági fejlődés üteméből így bizonyos mértékig kimaradt. Miskolc mellett szólhatott a tanári testület részéről a megfelelő ipari bázis nemcsak bányászati, hanem kohászati, gépészeti vonatkozásban is, nem beszélve azokról a 216
