Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Bogár Károly: A miskolci csata és jelentősége a Tanácsköztársaság harcaiban
Kerekess József alezredes május 12-én lett a hadosztály parancsnoka, 13—14-én megtartotta a szemlét, 15-én megkapta a szállítási parancsot, 17-én már a vasúti szállítás befejezést nyert, 18-án a csapatok beérkeztek Ernőd környéki elhelyezési körleteikbe, a hadtestparancsnokság a mezőkövesdi állomásra, és 20-án megindult a támadás Miskolc ellen.11 'A Miskolc elleni magyar támadás zömmel Harsány—Miskolc, részekkel pedig Mályi, Kistokaj irányából nyert végrehajtást. A Vörös Hadsereg egységei Miskolc visszafoglalásáért a támadást május 20-án a reggeli órákban kezdték meg. A cseh csapatokat meglepte a Vörös Hadsereg energikus támadása, s az ellenség komolyabb ellenállása csak jóval a támadás megindulása után kezdett kibontakozni. A munkásezredek leküzdve az ellenség erős tüzérségi és géppuskatüzét, rajtaütésszerűen elfoglalták Mályit, lendületesen törtek előre, és a kora délutáni órákban elérték Szirma, Tapolca, Poklos-tető vonalát. Estére a cseh burzsoá csapatok megkezdték a visszavonulást Hejőcsaba, Benedek-hegy vonaláról is.12 Ezekben a harcokban — írja a Vörös Újság május 23-i száma — a szó legszorosabb értelmében a legnemesebb vetélkedés folyt az egyes gyárak zászlóaljai között a feladat teljesítésében, a terepnehézségek leküzdésében.13 Az előnyomuló munkáscsapatok harcát igen sikeresen segítette elő a hadosztály 12. számú páncélvonata. Már délelőtt 10 órakor behatolt a miskolci pályaudvarra és hátulról tűz alá vette az ellenséget. A páncélvonat harcértéke: 7 db géppuska, egy 8 cm-es átmérőjű, két 7 cm átm. ágyú volt, s 11 fős személyzet. Miskolcon tűntek ki a 12. páncélvonat katonái. Vonatuk Katz Dezső vonatpk. és Deák Ferenc tüzérségi parancsnok vezetése alatt május 20. hajnalán indult el Mezőnyékről, hogy meglepetésszerűen behatoljon a miskolci állomásra. A csehek két befűtött mozdonyt indítottak szembe a páncélvonattal; a páncélvonat katonái idejében felszedték a síneket és kisiklatták a mozdonyokat. Géppuskáikkal elűzték a páncélvonat megsemmisítésére kiküldött ellenséges gyalogságot. Május 22. hajnalán behatoltak ismét a miskolci pályaudvarra, a Gömöri pályaudvaron 17 vagon ellenséges katonai felszerelést, fegyvert, élelmiszert zsákmányoltak. Ezután Sajőszentpéterig üldözték az ellenséget. A vöröskatonák bátorságára jellemző, hogy egy Sajószentpéternél szétvert cseh tüzérüteg hátrahagyott ágyúját felrakták a páncélvonatra és magukkal vitték.1 4 A páncélvonat nemcsak felderítési célokat szolgált, hanem magára irányította az ellenséges tüzérség működését, megkönnyítve így a csapatok támadását. Mivel a harchoz eddig nem szokott csapatok rendkívül kimerültek, a városba való bevonulás csak másnap — május 21-én reggel történt meg. Miskolc lakossága virággal és élelemmel fogadta a Vörös Hadsereg egységeit. A fáradt katonák helyett a munkások mentek ki biztosító osztagként a hegyekbe. AVasgyár dolgozói olajjal, élelmiszerrel, ágyúk, fegyverek, páncélvonatok, autók javításával siettek a Vörös Hadsereg segítségére. Május 22-én heves tüzérségi párbaj folyt a várost övező hegyek északi oldalán álló cseh, illetve a déli részén állásba vonult magyar tüzérség között. Ellenséges repülő de. 9 órakor Miskolc állomására bombát dobott.15 Miskolc lendületes visszafoglalása nem követelt emberéletben súlyos áldozatokat a Vörös Hadseregtől, a sebesültek legnagyobb része gépfegyver, kézigránát és srapnell szilánkoktól sérült meg. Miskolc elvesztése azonban az ellenséget igen fájdalmasan érintette, és azonnal új ellentámadási akcióhoz kezdtek. Az akció lebonyolítására május 23-án hajnalban került sor. Ez volt a második miskolci csata. Május 22-én a román királyi hadsereg átkelt Tokajnál a Tiszán és csatlakozott a Boldva—Sajó völgyében támadó cseh csapatokhoz. A csehszlovák légionáriusok Edelényből a Sajószentpéterre előrevont 32. vörös gyalogezredre támadtak, a 81. román gyalogezreddel együtt pedig Tiszalúc felől a 7. és a 202
