Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Bogár Károly: A miskolci csata és jelentősége a Tanácsköztársaság harcaiban
békés átadásáról.3 A város békés átadása a helytörténeti kutatók körében vitatott téma. Egyesek ügy ítélik meg, mint a jobboldali szoc.-dem. vezetők (Reisinger Ferenc és Groszmann Zsigmond) áruló kapitulációját.4 Véleményünk szerint a miskolci direktóriumi vezetők elhatározását differenciáltabban szükséges megítélni. A város békés átadásával a lakosság kímélése volt a céljuk. Az emberek kímélésének legjobb módja, ha nem viselünk háborút. A város kiürítése és az ellenállás megszervezése jelentősebb katonai erő hiányában nem volt lehetséges. Április közepén a Vörös Hadseregnek még csak 6 hadosztálya volt 7896 fővel, de ebből 3700-nak még nem tudtak fegyvert sem adni. A Kormányzótanács csak május 2-án rendelte el az általános mozgósítást. így bizonyos fokig érthető, hogy a miskolci direktóriumi vezetők a város védelmének megszervezése helyett a kényszerítő körülményekkel túlzottan számoló kompromisszumra hajlottak. A város akkori vezetői feltételeket szabtak ugyan, de ezt a cseh megszállók nem tartották be. Anélkül, hogy dicsérnénk a városi direktórium vezetőinek ezen lépését, tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a város kímélésére irányuló törekvésük nem nevezhető árulásnak, a megszállást átmeneti állapotnak tekintették. A cseh intervenciós támadás megállításáért és visszaveréséért folytatott harc Salgótarjánnál már egybeesett a Vörös Munkásezredek szervezésével, így a körülmények nem teljesen azonosíthatók. Miskolc munkásai is átmeneti állapotnak tekintették a cseh megszállást, és amikor május közepén a Vörös Hadsereg előrelendült északi irányú ellentámadásához, a Kormányzótanács felhívására fegyverekkel együtt átszöktek a Vörös Hadsereghez. Egy korabeli hadtörténeti dokumentum szerint május 11-én Ernődön mintegy 2000 diósgyőri és miskolci munkás jelentkezett a Vörös Hadseregbe.5 Május közepére a Vörös Hadsereg szervezése már annyira előrehaladt, hogy elérte a 100 ezres létszámot és a hadügyi vezetés úgy döntött, hogy északi irányba indít ellentámadást a csehszlovák hadsereg ellen. Május 15-én Stromfeld vezérkara elhatározta Miskolc felszabadítását, visszafoglalását. Miskolc felszabadítása, mint az északi hadjárat kezdete, azt a célt szolgálta, hogy megakadályozzák a cseh és román csapatok egyesülését, Kelet-Szlovákiában áttörjék az ellenséges gyűrűt és elősegítsék az orosz Vörös Hadsereggel való kapcsolat megteremtését. Ennek érdekében táviratban kérte Stromfeld az orosz Vörös Hadsereg tehermentesítő támadását a románok ellen.6 Nemcsak katonai, politikai, de gazdasági szempontból is kedvezőbb volt a támadási irány északra való megválasztása. Miskolc a Tanácsköztársaság egyik legnagyobb ipari, hadiipari bázisa volt. A Budapest- Miskolc közötti kettősvágányú vasútvonal biztosította a katonai utánpótlás és gyors felvonulás lehetőségét, pl. a páncélvonatok harcbavetésének, manőverezésének lehetőségét. „Ha a Vörös Hadsereg Miskolctól visszafordul, akkor a cseh és román haderő egyesül, egységes gyűrűt teremt. Mögöttük a francia és olasz imperializmus erőtartaléka. Délen pedig a balkáni angol-francia hadsereg. Ha tehát visszafordulnak, a kör bezárul, s vége a Tanácsköztársaságnak.” 7 S részben igazolódott Stromfeld elgondolása: ha beveszszűk Miskolcot mielőtt a cseh és román haderő egyesül, akkor kinyílt az út Kassa felé és megvan a remény, hogy északkeleti irányban találkozhassunk az orosz Vörös Hadsereggel. Az utóbbi lehetőség azonban — az Ukrajnában harcoló orosz Vörös Hadsereg és a Magyar Tanácsköztársaság belső körülményeinek kedvezőtlen változása miatt — nem vált valósággá. 200
