Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vass Tibor: A vas- és fémmunkások szakszervezetének létrejötte Ózdon, 1913-1918
túlkapásait és kinövéseit, arra az álláspontra helyezkedett társulatunk, hogy szakszervezetbe tartozó munkást nem alkalmaz” . . ? A világháború kitörése leszűkítette a szervezkedés feltételeit, de a háború elhúzódásával meglepő gyorsasággal lendült fel a munkásmozgalom. A munkásság öntudati fejlődését, mely a századforduló elején megrekedt, most kellett pótolni. 1916 közepéig a gyár vezetői még kézben tudták tartani a munkásságot, de a mind súlyosabbá váló helyzet, a háború kilátástalansága a munkások egy részét szervezkedésre késztette. A szakszervezet megalakítására Szervező bizottságot hoztak létre, melynek fő irányítója Diskant András ifjúmunkás lett. Róla így ír a Vas- és Fémmunkások Lapja: A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének ekkor még semmi összeköttetése nem volt az ózdi munkásokkal. Mindössze annyit tudtak csak, hogy egy Diskant András nevezetű egyén évek óta néhány zsebnaptárt szokott rendelni. Azt hitték a központban, hogy élelmes kereskedő, aki a naptárok eladásával üzletszerűen foglalkozik. Ő azonban nem kereskedő volt, hanem igen derék, komoly fiatalember — alig húszéves —, aki mintegy három korona napi fizetéssel díjazott vasesztergályos volt a milliomos vállalatnál. Személyes érintkezés és a szükséges útbaigazítások megadása után lépett be elsőnek az ózdi munkások közül a szövetségbe. Eleinte roppant nagy titokban folyt a szervezkedés nagy és nemes munkája. Többnyire 16—18 éves fiatalemberek, s néhány tanonc lépett be tagnak, mind olyanok, akiknek nem kellett félniök sem a bevonulástól, sem attól, hogy elbocsátják őket. Sőt mindegyiknek az volt a legfőbb vágya: megszabadulni Ózdról minél előbb. Közben Diskant Andrásnak a Panaszbizottsághoz benyújtott kérelme folytán aktuálissá vált az a követelés, hogy vasgyári és kohómunkások ügyében is ne a bányabizottság, hanem a vasbizottság legyen illetékes dönteni, önérzetes hangú beadványában jelentette be a Panaszbizottság vezető osztályának, hogy ő szervezett munkás, aki tagja a Vas- és Fémmunkások Szövetségének és így joggal követelheti, hogy olyan bizottság döntsön az ő ügyében, amely bizottságban az ő igazának is van védelmezője a szövetség delegáltjának személy eben. Ez a bátor hang megdöbbentette mindazokat, akik azt hitték, hogy a Rimamurányi munkásait örökre rabszolgaságban lehet tartani. Közben minden ózdi műhelyben, a karbantartóknál úgy, mint a hengerdében és a kohónál, egyszerre kezdett kigyulladni az agyakban a világosság mécsese. Először csak egyenként, félve keresték fel azt a kis pincelakást, ahol titokban be lehetett lépni a szervezetbe, majd megindult a hömpölygő ár és a hullámok mértani arányokban kezdtek emelkedni. Az orosz forradalom szele megcsapta a nehézvasipar munkásait is, s ezek között az ózdiak voltak az elsők, akik megtalálták az utat, melyen haladniok kell. Ha érdemes volt Csizmadia Sándornak megírni, hogyan küzdöttek az orosházi földmunkások a kivételes törvény idején, akkor kétszeresen érdemes megírni azt, hogy az ózdi vasmunkások milyen titáni küzdelmet folytattak a szervezkedés szabadságának kivívásáért. Hiába mozgósították ellenük a csendőrséget, az értekezletet éppúgy megtartották az erdőkben és a hegyek között, mint ahogy megtartották azt a legforgalmasabb helyen is, ha kellett, üres szobákban. Aki ma érkezik meg Ózdra, az nem félve tapogatódzó szellemi vakokra talál. Az ózdi munkások tekintélyes része ma öntudatos szervezett munkás, aki tudja, hogy a jövőjéért áldozni, harcolni kell.3 A Szervező bizottsághoz tartozott még: Misztrik István, Gazda Géza, Izsó György, Peterka Tivadar, Munka Sámuel, Czarvan Alajos. Köréjük elsősorban az idősebb munkások gyülekeztek, míg a fiatalok Diskant András köré tömörültek. A fiatalok szervezkedésével kapcsolatban ide kívánkozik, hogy id. Diskant András durvahengerműi dolgozó beleegyezett, hogy András fia — aki a gyári gépműhelyben, mint vasesztergályos dolgozott — sajóvárkonyi Kálló utcai lakásának pincéjében titkos összejöveteleket rendezzen. Fő téma a szervezkedés és a szakszervezet mielőbbi megalapítása volt. Míg bent az illegális 182
