Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947
építkezésbe, s így az üzletmenet mozgatható tőke nélkül maradt. Sikertelen vállalkozás volt a főnyi malomkőgyár és a tátrafüredi fürdő átvétele. 1878-ban az árvíz okozott károkat, majd 1884-ben a tűz pusztította el a malmot. Végső soron a 25 év alatt az összes veszteségük 300 ezer forint volt, a tiszta bevételük 1 046 962 Ft, ebből a részvényesek között kiosztottak 700 372 Ft-ot. AjubÜeumi év zárszámadása az augusztus 1-től április 30-ig tartó gyártásmegszorítás ellenére kielégítő volt, és erre az évre épült fel a 17 ezer q befogadóképességű magtár. Az 1891—94-es években a fejlődés töretlen maradt, a tartalék- tőke elérte az alapszabályban meghatározott 100 ezer forintot, így létrehozhattak egy új tartalékalapot a veszteséges évek osztalékának emelésére. A jubileumi év 25 Ft-os osztaléka 1891-ben már 50 Ft volt, így a részvényesek 1894. március 8-án örömmel szavazták meg, hogy a 30 évre alapított részvénytársaság fennállását bizonytalan időre meghosszabbítják. Az elkövetkező 25 év első évei azonban nem hozták meg a várt eredményeket. A világpiacon megjelent az amerikai búza és a nagy keresletre épült exportmalmok az Osztrák—Magyar Monarchia területére szorultak vissza. A Borsod—miskolci malom mérlegében egyre tekintélyesebb tételt jelent a búza- és lisztkészlet értéke, az egymilliós vagyonból 1895-re már 406 ezer forint ez az elfekvő készlet. A termelési nehézségek mellett felmerülnek a vezetés problémái is. 1894-ben a vezérigazgató visszaéléseiről írt névtelen újságcikkről történik említés, az igazgatóság ekkor visszautasítja, hogy hivatalosan cáfoljanak meg egy névtelen írást.18 A konkrét adatok hiányában sokatmondó tény, hogy 1895. októberében az igazgatóság és a felügyelőbizottság valamennyi tagja lemond, azzal az indokkal, hogy sok részvény új tulajdonos kezébe került, s ezeknek a bizalmát nem élvezik. A választásra összegyűlt 56 részvényes hangulatát jól jellemzi, hogy 43-an szavaztak le a vállalat történetében először titkos szavazással. A vezetőség elmarasztalása ennek ellenére nem volt egyértelmű, a megválasztott hét tagból négy a régi vezetésnek is tagja volt. A 25 éven át igazgató volt Radványi Istvánt ismét megszavazták, de 1896-ban egészségi állapotára tekintettel önként lemondott. A vállalat nehézségei az 1895-ös üzleti évben csúcsosodtak ki, amikor a vállalat 63 871 Ft veszteséggel zárta az évet, ebből termelési veszteség 6646 Ft volt, a nagyobb összeg, 57 224 Ft behajthatatlan követelés volt.19 Az igazgatóság a veszteség kiküszöbölésére javasolta az alaptőke leszállítását, úgy hogy az 500 és 250 Ft-os részvényeket felülbélyegzéssel 400, illetve 200 Ft-ra átértékelik, így az alaptőke 379 400 Ft-ra csökken. A tőkemanipulációval nyert 94 850 Ft fedezi a veszteséget, sőt a fennmaradó 30 978 Ft- ot az értékcsökkenések alapjára lehet fordítani. A leszállított alaptőke ellensúlyozására javasolják az alaptőke felemelését 475 000 Ft-ra. A tőkeemelés során a társaság alaptőkéjét jelentő 397 db egész és 1103 félrészvényt kicserélik 3794 db 100 Ft-os részvényre és kiadnak 956 db 100 Ft-os új részvényt. Az új részvényekre a régi részvényeseknek elővételi joguk volt, melyet a részvényjegyzés 60 napjának első felében gyakorolhattak. Az igazgatóság egyben azt is bejelentette, hogy a le nem jegyzett részvényeket a budapesti székhellyel működő Deutsch és fia cég átveszi. A bonyolult pénzügyi manipuláció olyan viharos közgyűlést eredményezett, amilyen még nem volt a vállalat történetében. A felszólalók egy része a veszteség okait kereste és az igazgatóságot okolta az eredménytelenségért. Szó esett arról, hogy a termeléshez szükséges 5 ezer forint hitel helyett 75 ezer forinttal terhelték meg a vállalatot, említés történt arról, hogy a malom egyik helyi megbízottja fizetésképtelen lett és ezt is az igazgatóság rovására írták. A részvényesek egy része az éves mérleg hitelét is kétségbe vonta, a vállalat vagyonát képező miskolci telkek értékbecslését kifogásolták. Az igazgatóság valamennyi tagját érte vád, s az értelmes tárgyalás helyét a személyeskedés vette át. A vádaskodásból is kiemelkedik a Deutsch Károly végrehajtó bizottsági tag ellen 117
