Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Takács Béla: Sárospataki kalendáriumok a XVII-XIX. században
SÁROSPATAKI KALENDÁRIUMOK A XVII-XIX. SZÁZADBAN TAKÁCS BÉLA A XVII. századi magyar naptárirodalom gazdag anyagában az 1650-ben alapított sárospataki nyomda mindössze két kalendáriummal képviselteti magát. Az elsőt, az 1660. évre Rozsnyai János tipográfus adta ki ezzel a címmel: „KALENDARIUM, Neubarth Christoph Theologus és Astronomus Uj és О Kalendarioma, Mellyet irt Christus Urunk születése után Ez Szökő 1660 esztendőre, Es nagy serénységgel Magyar Országra, Erdélyre, s’ ezeknec szomszédos tartományira intézett. S.Patakon”. Bocskai István, Zemplén vármegye főispánjának ajánlotta Rozsnyai a 16-od rét nagyságú naptárt, amelyből csak nyolc levélnyi töredék maradt fenn, de ezt sem állt módunkban fellapozni, mert ismeretlen helyen lappang. Szintén Rozsnyai János jelentette meg a második pataki kalendáriumot, amelynek címe: „KALENDARIUM. Mellyet Neubart Christoph Silesia Astrologus 1663 Esztendő folyására, Magyar és Erdély Országra, és egyéb helyekre alkalmaztatott. Sárospatakon. Nyomtattatott Rosnyai János által”. Sajnos, ez példány még hiányosabb, mint az előbbi, mert csak kilenc levélből áll. A piros-fekete színnel nyomtatott címlapon kívül csak a kalendárium naptári része maradt meg a könyvtáblából kiáztatott töredéknek. Ebből következik, hogy ezen pataki kalendáriumok tartalmáról semmit sem mondhatunk.1 1651—1711 között a magyarországi naptárak túlnyomó többségét Neubarth Kristóf és fia, sziléziai teológusok és csillagászok készítették. Kalendáriumaik Kassán, Lőcsén, Sárospatakon, Váradon és Zsolnán jelentek meg. Valósággal monopolizálták a naptárkészítést. Az öreg Neubarth a lőcsei kalendáriumokkal alapozta meg hírnevét. Népszerűsége miatt jó anyagi befektetésnek számított a nyomdászok számára a Neubarth-féle naptárak kiadása. Ennek ellenére csak két pataki kalendáriumot ismerünk, ebből is csak csonka példányok maradtak fenn. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen a naptár címében hordja a végzetét. Csak egy évre érvényes. Senki sem szokta megőrizni, legfeljebb ha családi érdekű feljegyzéseket tartalmaz, egyébként elkallódik, az új veszi át á helyét. Ami megmaradt, úgyszólván a véletlennek köszönhető. Egy-egy régi kalendárium nemcsak könyvészeti szempontból érdekes, hanem irodalmi, csillagászati, néprajzi, orvostudományi, történelmi vonatkozású tartalma miatt is. Rozsnyai János az 1660-as kalendáriumot Bocskai István, Zemplén vármegye főispánjának ajánlotta, aki 1663-ban azzal mutatta meg a pataki nyomda iránti rokonszenvét, hogy amikor a tipográfia a jezsuiták túlkapásai miatt veszélybe került, saját birtokára menekítette a műhely felszerelését. Csak 1665—66-ban szállították vissza a nyomdát Patakra. Bizonyosra vesszük, hogy Rozsnyai János a két kalendáriumon kívül más esztendőkre is adott ki naptárt, hiszen a nyomda 1666-os leltára egy mázsa és 82 font „Kalendáriumokhoz való czifrát, avagy jegyet” említ és ez a készlet nyilván nem tekinthető elfekvő anyagnak, hanem olyannak, amit évenként használt Rozsnyai János. Nincs kizárva, hogy a 9
