Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Galuska Imre: Egy gazdálkodási ág a XIX. században a kesznyéteni református egyházközségben
lapon fért el az 55 adós felsorolása, a kihelyezett tőke összege pedig 1603 forint volt már. Végeredményben ez a szarvasmarhatartás révén szaporodott fel ennyire. Ha a jószágtartás felszámolását jegyzőkönyvileg meg is indokolták, nem olvashatjuk azt, mert a gyűlések jegyzőkönyvei közül az a kötet, mely az 1872-től 1914-ig tartó évek eseményeit tükrözte, elkallódott. *** Dolgozatom az eklézsiái jószágtartásról, mint XIX. századi jelenségről szól. Azonban az egyházközségnek ez a gazdasági tevékenysége nem a XIX. század „produktuma”, hanem valószínűleg gyakorolták ezt már az előző évszázadban is, csak nem maradt fenn korábbi adat róla. Az eklézsia jószágtartását bemutató adataink egy falusi közösség — egyházközség, egyszersmind politikai község — életére világítanak rá társadalom-, művelődés- és agrártörténeti, valamint néprajzi vonatkozásban. A communitas a maga autonómiájában, ősi önkormányzatában, élve az adott mezőgazdasági lehetőséggel, a jószágtartó gazdálkodásnak, azaz a közcélra tartott és nevelt jószágállomány jövedelmének segítségével, igyekezett előteremteni a művelődési feladatok végzésére szükséges anyagi alapot. Az az ősi jószágtartási mód, mely tükröződik az eklézsia számadásaiból, ki tudja, meddig nyúlik vissza a messzi múltba, de az bizonyos, hogy állatfajtabeli, haszonvételi, állatforgal- mazási-vásároshelyi, szakszókincsi, egyáltalán néprajzi vonatkozásaira nézve egyideig még felszabadulásunkat követő több évre érvényesen is teljes egészében fennmaradt. Ami alól nem egészen kivétel még a helység kertjében a helység ólához csatlakoztatva épült, és csak a legközelebbi múltban lebontott akol sem. Végül ismételten utalni szeretnénk arra, amit a dolgozat elején említettünk; az egyházközségi jószágtartás forrásszerű tanulmányozása révén módunkban volt történetinéprajzi adalékokat feltárni nemcsupán egy község, hanem egy szűkebb tájegység egykori jószágtartására, gazdaságtörténetére vonatkozólag. Elismeijük, hogy e tájegység határainak pontos körvonalazása még további forrás keresést és feltárást igényelne. JEGYZETEK [1] Dr. Komáromy András: A szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok. Történelmi Tár. 1900. 446-448. [2] Novem Puncta Examinis in Possessione S. Kesznyéteny Die 28 a Septembris A/nno/ 1772 peracti. BAZmLt. ZmLt. Loc. 102. N. 541. [3] Kesznyéten község régi jegyzőkönyve, II. kötet. 31. p. A kesznyéteni református egyházközség levéltára. (A továbbiakban: K. R. E. L.) [4] Kesznyéten község régi jegyzőkönyve, I. kötet. 17. p. K. R. E. L. [5] K. Kovács Péter: A falu tehene. Szerepe, jelentősége Bocs község szarvasmarha-tartásának tükrében. Különnyomat a Néprajzi Értesítőből. Budapest, 1956. 298. 7. sz. jegyzet. [6] Id. Turóczy Ferenc (1901) közlése. [7] Kesznyéten község régi jegyzőkönyve, I. kötet. 32. p. K. R. E. L. [8] Kesznyéten község régi jegyzőkönyve, II. kötet. 78. p. K. R. E. L. [9] A kesznyéteni református egyházközség legrégibb jegyzőkönyve. „Protocollum az az - Olly Ekklésia Jegyző-Könyve, melly'oe némelly nevezetes dolgok emlékezetnek és nagyobb erősítéseknek okáért Esztendőnként szoktak fel-tétetni. .1787-1872. 184. p. K. R. E. L. [10] Horváth Barna volt igrici, jelenleg sajószentpéteri lelkész szóbeli közléséből. [11] Dr. Szabó Lajos: A kétszázharmincéves taktaszadati református egyház. 12. [12] A-. Kovács Péter i. m. 277. [13] A kesznyéteni református egyházközség legrégibb jegyzőkönyve. „Protocollum . ..” 1787-1872. 1. számozott p. K. R. E. L. A számadási adatok — bevételi és kiadási tételek - lelőhelyeit, miután ezekre a kurátori számadási könyvekben a dátumozások pontosan rámutatnak, nem tartottam szükségesnek külön oldaiszám szerint is feltüntetni.
