Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
Balyó József világképének, műveltségi szintjének, társadalmi tudatának elemei objektív tükröződései a feudalizmusból a kapitalizmus felé tartó középparaszt élet- és munkakörülményeinek. Ahogyan számot ad tapasztalatairól, abban sem homogén. A nyelv dialektikus fejlődése lépten-nyomon megfigyelhető stílusában. A népnyelvi elemekké hasonult egyházi nyelv nem merevedett meg nála, fokozatosan és jelentős mértékben érték a „magas kultúra” irodalmi hatásai. Hogy ezekben mennyi a gömöri irodalmi hatás, és mennyi szivárgott le hozzá az országos sajtón és irodalmi műveken keresztül, az még tisztázásra vár. Egyéb irodalmi munkásságának elemzése fényt deríthet erre is. Iványi és általában Dél-Gömör magyarlakta települései Borsod megyével nemcsak földrajzilag határosak. Balyó gyűjteményében megismert táj és nép lényegileg a mai Borsod megye jelentős részében, a kelet-palóc tájegységben elszakíthatatlanul összeforrt. Gazdasági, kulturális tekintetben Borsod, ill. Miskolc felé orientálódott. JEGYZETEK [1] „Lőrinczy György (1860-1941), író, lapszerkesztő, Nyitrán a magyarosító Felvidéki Magyar Közművelődési Egylet titkára. A magyar vidék novellistája”. Magyar irodalmi lexikon. Szerk.: Benedek Marcell. Bp. 1965. A választási harc áldozatairól Borovszky adatai: „Szakáll Antal Deák-párti képviselő 1872-ben a véres képviselőválasztás alkalmával. Sárközy Gyula szélső baloldali jelölt... 14 halott, 5 súlyos, 10 könnyű sérült”. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör Kishont vármegye. Bp. 577. [2] A kéziratok: 1. „Emlékkönyv és tapasztalati gyűjtemény. Jegyzé Balyó József Iványiba’ 1845-dik évbe.”, 2. Daloskönyv 1863-ból., 3. „Vőfélyek kötelességei vagyis más egyéb szokásainkhoz mért vers vagy szóbeli adatok térképe, melyet szerzett Balyó József Iványiba’ 1868-dik évbe”. 4. Balyó József versei. [3] A könyvből idézett szöveget minden esetben a szerző helyesírásával közöljük. [4] Balyó József versei című kötetben található. [51 A Kohárу (csábrághi és szitnyai, herceg) család adatait lásd: Gömör = Kishont vármegye nemes családai (Irta: Mihályfalusi Forgon Mihály dr. Kolozsvár, 1909.) című kötetben. II. 30-32. 1. (6) Coburg (Szász Coburg Gótha herceg) család adatait lásd: Forgon, I. 10-11. 1. (7) Borovszky i. m. 56. [8] Iványi lakossága: „1869-ben 395, 1880-ban 406, 1890-ben 395, 1900-ban 382, 1910-ben 357 fő”. Magyar Statisztikai Közlemények. 42. Az 1910. évi Népszámlálás. Bp., 1912. 813. [9] Magyar Statisztikai Közlemények. 2. 1900. évi Népszámlálás. Bp., 1904. 455. (10] Az évszámmal közölt és idézőjelbe tett szövegrészek a kéziratból valók. Mivel a kézirat nincsen végig lapszámozva, így további utalást nem teszek az idézet helyére. O. é-kű = osztrák értékű forint. {11] Magyar Statisztikai Közi. 2. Bp., 1904. 227. 1. [12] „Csízzel kapcsolatosan a pápai tizedszedők jegyzékében találjuk említve Chis néven, 1427-ig és így szerepel, 1475-ben a Kasuhi Nagy, öt évvel később a Csízy családot találjuk, mint a község földesurát, és e család után a Czomporházai Czompor családot”. Borovszky i. m. 38. [13] Földterület felosztása csere útján az uradalom és a gazdaközönség között, hogy egy tagban levő birtokok alakuljanak ki. [14] „Balogvári uradalom . . . Balog nemzetség ősi vára, melynek fennállásáról egy 1323-ban kelt oklevél (Századok. 1869. 610.) emlékezik meg. Tartozékok: 1460-ban . . . Czakófalva, Ivánfalva, Balog . ..”. Borovszky i. m. 467-468. [15] Kb. eOm’-nyikő. [16] Sajóvelezd Iványitól mintegy 30 km-re fekvő Borsod megyei község. [17] „Balogiványi 1015 kát. hold. Lakossága: 358. Magyar 358. Latin szertartásé katolikus: 24, református: 329, ág. ev: 2, izr.: 3.” Borovszky i. m. 272. [18] Szakait családra vonatkozólag vesd össze az 1. sz. jegyzettel. [19] Magyar Statisztikai Közlemények. XV. Bp., 1897. 350-351. [20] Egy telek 32 kát. hold. 95
