Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
A község kulturális életében nemcsak mint krónikás, hanem mint a vőfélyversek, névnapi köszöntők feljegyzője, többnyire szerzője töltött be jelentős szerepet. Erről tanúskodnak a már említett egyéb kéziratos kötetei. A kulturális élet mellett a politikai élet jelenségeire is odafigyelt, erről ad számot több alkalommal. Bel- és külpolitikai események Balyó József kéziratában Bármilyen távol élt is a krónikás az országos események színhelyétől, bármilyen messzire is zajlottak le az európai nagyhatalmak küzdelmei Gömör megyétől, személyes kapcsolatain és a sajtón keresztül értesült mind az országos, mind a világeseményekről. Bizonyára a korszak politikai életének labilitása a magyarázata annak, hogy a politikai eseményeket szűkszavúan jegyzi fel, kommentár nélkül. Amit feljegyez, igen hasznos. Nem választom külön a bel- és külpolitikai eseményeket, hanem időrendben haladok. Kiemelem naplójából az érdemleges utalásokat. Mint aki teljesen érzéketlen a politikai események iránt, oly hallgatag 1845—1859 között. Egyetlen megjegyzést sem fűz hozzá a magyar szabadságharc eseményeihez. 1859- ben, a terméseredmények számbavétele után, a nyár eseményeit hírül adandó mintegy mellékesen jegyzi meg: „Szintén ezen évbe volt a Francia háború91 is, nálunkról is résztt vettek ezen véres csatába92 sokan, név szerint Szarvas Mihály, Szarvas Miklós, Fejes Miklós, Árvái András, Nagy Péter, Rima Szétsből Varga József, és ezek a Franciáknak minyájan foglyokul is estek Szarvas Mihályon kívül”.93 Úgy tűnik, hogy megbátorodik, mert a következő évben már kényesebb belpolitikai ügyben is vállalja a krónikás szerepét. 1860- ban jegyzi fel: „Megjegyzendő, hogy Foradalomtól számítva ez évig mind Németekből voltak választva, foglalták el a törvény széki hatóság üléseit a tisztviselők, ez év utolján engedte meg a még akkor úgy nevezet Császár, hogy a törvényben ülő egyének mind Magyar urakból választassanak, mi úgy is történt”. 1866-ban fordul figyelme ismét a politikára: „Ezen évbe az Auszttria vagy osztrák kormány a Porosz Állammal tusázott vagy véres hartzott folytatott, a győsztes fél utoljára is a Porosz sereg lett, mely bukását a mienk számos hadi költséggel és Terület át engedésével pótolta a Porosz államnak”.94 Az 1859. évi és az 1866. évi adatok összehasonlitásából az is kitűnik, hogy az utóbbinál az osztrákok csatavesztését, a fizetendő hadisarcot már inkább saját ügyének tartja. Ez a háború már egy kicsit a ,.mienk” is volt. Amint haladunk előre, annál inkább merít a sajtóból, ha a történelmi eseményeket dokumentálja. Mivel azonban tanulságos lehet, hogy mit és hogyan épít be az események sorából naplójába, így érdemes terjedelmesebb szemelvényt is közölni 1870-ből. 1870. év őszén summázza az évi eseményeket: „Ez évbe sok különös esemény történtt, a Porosz nemzet ismét a Frantzia nemzettel vívott, ületőleg folytatott véres harcot, mely is majd egész éven keresztül tartott,95 utoljára itt is a porosz sereg lett a győsztes fél, az eddig úgy szólván világ hírű és senkitől nem félő Franczia nemzet általa le gyilkoltatot, és végre uralkodó császárja Napóleon is elfogatott, melynek sok Franczia, valamint porosz is áldozatul esett... És a végső ki egyezkedés a Franczia és Porosz nemzet kösztt, a mint az újságból olvastuk, így történt, hogy a győsztes Porosz állam a Franczia le győzött nemzettől Két billiárd frankot és Lotharingia elszáz Tartományait nyertté el Hadi kárpótlásul”.96 89
