Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kamody Miklós: Forró mezőváros postaviszonyai a XIX. században
FORRÓ MEZŐVÁROS POSTAVISZONYAI A XIX. SZAZADBAN KAMODY MIKLÓS A Hernád folyó mentén, Miskolc—Kassa között mintegy félúton fekszik Forró község. A múltban sohasem játszott jelentős szerepet, lakossága tekintélyt és rangot munkával szerzett magának. A község az abaúji dombok alján, azon útvonal mentén települt, mely az ország egyik fontos kapcsolatát képezte Lengyelország felé. A vesztett muhi csata után 1241-ben a menekülő IV. Béla királyt a Fáy család ősei, a Rugács testvérek, Forrót érintve vezették át az abaúji erdőrengetegen. Sikeres menekítéséért a Rugács testvérek hűbér birtokként kapták a nagy kiterjedésű Fáj földjét, köztük Forrót is. A község és határa adományként többször cserélt gazdát. A XVI. század elején birtokosa a Szatmári család. Ennek egyik tagja, Szatmári György pécsi püspök, aki kassai születésű volt, szülővárosa iránti szeretetből és megbecsülésből Forrón levő mintegy 3000 hold birtokát, valamint Szántón és Tállyán levő házát és szőlejét Kassa városának adományozta.1 Az adománylevélben kikötötte, hogy a birtok jövedelmét a kassai Szent Erzsébet dóm karbantartására fordítsák. Az adományozással Kassa város magisztrátusa lett a forrói uradalom földesura, egyben a forrói templom és plébánia kegyura. Az uradalom Forró, Garadna és Felső-Szebenye határában terült el. A nagy kiterjedésű gabonaföld, szőlős terület, malom, olajütő stb. igazgatása Forróról, mint központból történt. 1512-ben az uradalomban 447 köböl gabonát, 76 és fél köböl árpát és 34 köböl zabot takarítottak be. Kassa városa kegyúri minőségében javíttatta ki a község középkori templomát 1591-ben és építtetett új templomot 1772-ben. A XVII. század utolsó éveiben a pestis a község színmagyar lakosságának telét kipusztította, az uradalom munkáskéz nélkül maradt. A földesuraság ezen úgy segített, hogy 1710-ben Kassa felett levő falvakból sok szlovák jobbágyot telepített a községbe. Ezzel megindult az etnikai keveredés és két emberöltő után a létszámilag, gazdaságilag megerősödött falu mezővárosi rangot kapott díszes címerrel. Forró a XVII. században már járási székhely lett és ha Kassán akadályba ütközött, itt tartották a megyei közgyűlést is. Kassa város tanácsa jó gazdának bizonyult, a városi vezetés különös gonddal kísérte a forrói uradalom munkáját. Ezt bizonyítják a Kassa város levéltárában elfekvő számadáskönyvek, melyek termelési áganként kimutatják a gazdálkodás eredményességét.2 Az 1763-tól 1832-ig gondosan vezetett latin nyelvű elszámolások feltüntetik a gabona- és takarmányjövedelmet, a jobbágyok által fizetett kilencedet, a malom bevételét, kiadásait. Számot adnak az uradalom jószágairól, lovairól, valamennyi háziállatról, annak szaporulatáról, értékesítéséről. A jövedelemkimutatások tanúskodnak a téglagyártó üzem, malom, olajütő, vendéglők, kocsmák jövedelméről, az úrbéri szolgáltatások bevételéről is. A kiadások között találhatók az épületek építési és javítási költségei, a különböző 43
