Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században
fegyelmezetten jelenjenek meg a színhelyen. Tűzhöz egy alkalommal vonultak ki a Patakkal szomszédos Hercegkút községbe, ahol a nagy szélvész és vízhiány miatt inkább csak mentési munkát végezhettek. A téli hónapokban, amikor nem volt lehetőség szabadtéri gyakorlatok tartására, a parancsnok előadásokat tartott a csapat tagjainak a tűzoltóság szervezéséről. Az immár szokássá vált nyári tűzoltói díszgyakorlatot ebben az évben is megrendezték a következő műsorral: 1. Fölvonulás. 2. Rendgyakorlatok. 3. Szergyakorlatok. 4. Szivattyús gyakorlat. Iskolai és gyors szerelés. 5. A működés bemutatása rögtönzött tűzesettel. 6. Támadási gyakorlat az intézet tetejére. 7. Életmentés kötélen az első emeletről. 8. A szerek átadása. A felszerelés hiányos volt, ezt az évi jelentés is megjegyzi: „ily nagy létszám mellett, mely az ifjúságnak a tűzoltói intézmény iránti meleg érdeklődését mutatja, több és jobb szerelvény kívánatos.”8 5 A következő évben csökkent ugyan a tagok száma, lelkesedésben azonban nem volt hiány. A gyakorlatok alkalmával a csapat egy részét elsősegélynyújtásra és életmentésre is kiképezték. A csapat előfizetett a .„Tűzrendészed Felügyelő” című lapra, hogy a tagok ismereteiket ezúton is gyarapíthassák. Az előbbiekben említett téli foglalkozások, illetve előadások az évek folyamán egyre szélesebb területre terjedtek ki. A parancsnok, alparancsnok és a szakaszparancsnokok szabadelőadást és felolvasást tartottak az önkéntes tűzoltótestületek céljáról, szervezetéről és szervezési módjáról, továbbá a tűzrendészet körébe vágó kérdésekről. A nagyobb tűzkatasztrófákról szóló felolvasásokat megbeszélések követték, kiértékelték az egyes tüzeseteknél közreműködő hazai vagy külföldi tűzoltók munkáját. Mindezek mellett nem hanyagolták el a felszerelés állandó karbantartását és gyarapítását. 1906-ban minden eszközt kijavíttattak, vásároltak tömlőorsót, csersavba áztatott kendertömlőt, vedreket, sisakokat. Az 1907-ben 28 taggal megalakult csapat évközben 48 főre szaporodott, ami azért vált szükségessé, mert hónapokon keresztül sem a városi tűzoltóság, sem pedig a főiskolai ifjúsági egylet nem működött, minden felelősség a tanítóképző csapatára hárult. Ez dicséretre méltó módon meg is állta helyét: nyolc alkalommal gátolta meg a tűz pusztítását a városban. A csapat tevékenységéről szóló jelentés pontosan beszámol a tűzesetek helyéről és idejéről: Január 27-én, du. 3 órakor a Piacon, március 25-én éjjel 12 ó. a Hécén, március 26-án du. 1/2 4 ó. a Hecén, március 28-án éjjel 1/2 12 ó. a Kossuth utcában, április 24-én este 10 ó. a Hécén, május 30-án reggel 1/2 6 ó. a Szemere utcában, június 12-én du. 1/2 5 ó. a Rákóczi úton, június 13-án reggel 1/2 8 ó. a Rákóczi utcában. A rövid kimutatásból láthatjuk, hogy az ifjúság a nap minden órájában készen állt, hogy a város népét a tűz pusztításától megóvja. A gyakori tűzesetek miatt a régi fecskendő — bár az előző évben javították — kezdte felmondani a szolgálatot, ezért az igazgató új fecskendőért folyamodott a minisztériumhoz. A csapat 15 méter nyomótömlőt vásárolt, előfizetett a Tűzrendészet című lapra.86 Diviaczky Rezső 1913-ig vezette az intézet tűzoltócsapatát. Az ifjúság lelkesedését évről évre fenntartotta, működésüket önzetlen jóakarattal elősegítette. Indítványára vette fel a csapat 1908-ban „A Sárospataki Állami Tanítóképző Intézet Önkéntes Tűzoltó Egylete” nevet. Ettől kezdve tehát nem mint csapat, hanem mint egylet szerepelt az intézeti tűzoltóság. Gyűléseikről jegyzőkönyvet vezettek, melynek alapján közelebbi bepillantást nyerhetünk az egylet életébe. Néhány érdekesebb adatot idézünk az egylet jegyzőkönyvéből: 1908. szept. 11. „Főparancsnok jelenti, hogy a felszerelésekre a minisztériumtól 1900 koronát kért”; — 1910. nov. 3. „Elnöklő parancsnok előterjeszti a téli gyakorló órák programját: 1. Szervezés. 2. Tűzoltó szerek és azok gondozása. 3. Vizszerzés. 36
