Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században
A rövid, de minden lényeges pontot tartalmazó működési szabályzatban szó van a fecskendő mellett egyéb tűzoltó felszerelési tárgyakról is. Ezekről sajnos bővebbet nem tudunk, az első években kiadott jelentések nem említik a felszerelést, leltár nem maradt fenn az eszközökről. Valószínű azonban, hogy a fecskendőhöz tartozó kellékek, a tagság legszükségesebb felszerelési eszközei megvoltak. Az egyenruháról annyit mindenesetre tudunk, hogy 31 növendék hitelbe elkészíttette, de árának kiegyenlítése ugyanolyan gondot okozott a helybeli szabónak, mint az intézet vezetőségének. Még év elején ugyanis Kirchmajer József kötelezvényt adott Bloch Móricné szabómesternek arról, hogy a tűzoltók számára készített egyenruhák árát, 294 Ft 50 krajcárt a tagság kifizeti. A tartozásból azonban június végén csak 59 Ft-ot törlesztett az ifjúság. Bioch Móricné ezért az intézet igazgatójához fordult a hiányzó összeg behajtása végett. Az igazgató - tisztában lévén az ifjúság anyagi helyzetével — előre figyelmeztette a szabómestert, hogy hitelbe ne készítsen a növendékeknek semmiféle ruhát. Felelősség őt tehát nem terhelte. A vezető tanár kötelezvénye azonban arra az intézkedésre késztette, hogy azoknak a diákoknak a bizonyítványát, akik az év végéig tartozásukat nem rendezik, visszatartsa.78 A tanítóképző tűzoltó csapata a következő három iskolai évben más-más tanár vezetése mellett végezte munkáját. A vezetők változása miatt a tagság száma fokozatosan csökkent. Az 1881—82. iskola évben 58; 1882—83-ban 35; 1883-84-ben már csak 31 tagja volt a tűzoltócsapatnak. 1882-ben a városi tűzoltóegylet, valamint a helybeli Vöröskereszt pénzbeli adománnyal segítette a csapatot. A kapott összegből két darab tömlőt, egy jelzősípot és egy trombitát vásároltak. Az 1882—83-i iskolai év jelentős dátum a tanítóképző intézet tűzoltócsapatának történetében. A közoktatásügyi minisztérium megbízta az intézet vezetőségét egy tervezet kidolgozásával és felterjesztésével, amely a tűzoltásnak a tanítóképzőkben megindítandó elméleti és gyakorlati tanítására vonatkozott. Ezzel kapcsolatban a sárospataki tanítóképző intézet tanári kara elfogadás végett javaslatot terjesztett az igazgatótanács elé. Hivatkozva arra, hogy az intézetben már évek óta fennáll és a városi tűzoltósággal közösen, kitűnően működik a tűzoltócsapat, jónak látná: „1. Hogy, a tűzoltó gyakorlatok, a tűzoltó szövetség javaslata szerint szeptember, október, április, május hónapokban tartassanak ezentúl is egy vállalkozó tanár vezetése alatt, ki egyszersmind az elméletet is tanítsa. 2. A tűzoltásnak mind gyakorlatilag tanulása a IV. éves növendékekre kötelező. A többi osztályokból önként vállalkozó növendékek pedig gyakorlatilag képeztetnek, kik tüzeset alkalmával az oltásban is részt vesznek szükség esetén. 3. Az elméletileg és gyakorlatilag képzett növendékek képzettségükről külön bizonyítványt nyerjenek. 4. A képezde tűzoltó csapata, a különböző tűzoltó szerek megismerése és használata végett egy évben kétszer résztvesz a városi tűzoltó egylet nagy gyakorlatán. 5. A képezdei növendékek elméletben és gyakorlatban egyaránt kiképzésért az illető tanár tiszteletdijban részeltessék.” Az igazgatótanács elfogadta a tanári kar tervezetét, és azzal a kéréssel terjesztette azt fel a minisztériumhoz, hogy a tűzoltás elméleti és gyakorlati tanítására vállalkozó tanár évi 50 Ft tiszteletdíjat kapjon.79 Csak pillanatnyi ötlet lehetett a minisztérium részéről a tűzoltási ismeretek tanterv szerinti oktatása, mert a következő évben nemhogy külön órákban tanították volna ezekre a növendékeket, de még a tűzoltócsapat sem alakult meg. A tanári karból két éven keresztül senki sem vállalkozott a vezetésre. Végre Veres Ferenc segédtanár dicséretes módon felélesztette a csapatot, és az 1886—87. iskolai évben már két tűzesetnél sikeresen működött közre az 52 főből álló tagság a vész elhárításában. Megjegyezzük, hogy az 3 Levéltári Évkönyv II. 33
