Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században
A diákság tűzoltói munkája A tűzoltóegylet működéséhez szükséges külső keretek mind feleslegessé váltak volna, ha a diákság nem töltötte volna be azt a feladatot, amelyre az egylet hivatva volt. A csoport tagjai nemcsak látványos díszszemléken, „bengál tüzes” gyakorlatokon szerepeltek a közönség előtt, hanem tulajdonképpen a tűzvészek alkalmával mutatták meg igazi tudásukat és ügyességüket. Az egylet tagsága mindenben követte az alapszabályzatban meghatározott követelményeket. Tűzesetek alkalmával az első kötelesség a kürtösre hárult. Bárki vett tudomást a tűzvészről, azonnal riasztotta az egylet tagságát, de a kürtösnek volt a feladata, hogy a kollégium vagy a város különböző részein lakó egyleti tagoknak jelezze a tűzvészt. A pataki diákok egy része nem lakott benn a kollégiumban, sokan tanárcsaládoknál, ún. „gárdákban” kaptak szállást és kosztot. Ha ezek történetesen a tűzeset alkalmával nem tartózkodtak az iskola területén, a kürt hangjára azonnal öltözködtek, és a szertárnál gyülekeztek. Ha a tűz tanítási időben, a délelőtti órákban ütött ki, az egyleti tagok késedelem nélkül otthagyhatták az akadémiai előadásokat, a gimnazisták az órákat és ki-ki a maga osztályánál jelentkezett. A kürtös a diáksággal együtt a város lakosait is mozgósította, de ezek legtöbbször a nézőközönséget alkották a tűzvész színhelyén, a munkát a tűzoltócsapatok végezték. A mozdonyfecskendőt általában a diákság maga vontatta a helyszínre, bár az alapszabályok értelmében joguk volt az utcán talált szekerekből, kocsikból a lovakat kifogni, illetve erre a célra igénybe venni. Szerencsés véletlen folytán a városi egylet nyomtatásban megjelent szolgálati szabályzatában megtaláltuk dr. Kun Zoltán főparancsnok „Tűzoltói utasítás”-ának kézzel írt fogalmazványát, amely részletesen tájékoztat bennünket a diákság tűzoltói munkájáról: „1. Tűzjelzés esetén a segédtiszt közvetlen a tűzvész helyére siet, ott gyorsan körültekint, a legszorosabb segélyt igénylő helyeket kipuhatolja s a tapasztalatokat a főparancsnoknak, vagy ha az egylet érkezik meg elébb, a vezénylő parancsnoksági tagnak tudomására hozza, hogy a kellő helyre gyorsan lehessen intézni a támadást, s felállítani a fecskendőt. 2. Kötelessége továbbá azon esetben, ha a polgári egylet főparancsnoka már a helyszínen van, tőle utasítást kérni, melyik oldalról támadjon az egylet? miről szintén jelentést tesz a saját parancsnokának, vagy az érkező egylet vezetőjének. Ha pedig a polgári egylet előbb érkezett, de főparancsnok nélkül, jelenti, illetve a vezénylőparancsnoknak, vagy parancsnoksági tagnak tudomására hozza, hogy az egylet a polgári egylet által védtelenül hagyott oldalon fog állást foglalni. 3. Az egyleti tagok teljes felszereléssel, s a szolgálati ruhában a szertárhoz sietnek. Az első és a második helyen érkezett mászó a két létrát, a harmadik a horgot, a negyedik a tűzparázst hűzó gereblyét, éjjel a lámpát veszi magához, a többiek pedig a szertár előtt gyorsan sorakoznak. A négy első szivattyús a fecskendőt, éjjel a lámpát, a négy következő az 1. számú vizes hordót, s így minden következő négy egy hordót és éjjel egy lámpát hoz elő a szertárból, mialatt a többi megérkező szivattyúsok gyorsan sorakoznak. A mászó szereket, szivattyút, hordót vivők futó menetben indulnak a vész helyére, az első helyen megjelent parancsnoksági tag vezényletével, miközben az egyleti tagoknak lehetőleg meg kell tartani a sort, hogy az első pár által nyitott úton gyorsan haladhassanak a szerek előre. A szerek indulása után érkező egyleti tagok a tűzvész helyére kötelesek sietni. A vész helyére érkezve, a támadás a parancsnok, vagy annak távolléte esetében a segédtiszt által jelzett irányban foganatosítható. Ha az egylet előbb érkezik, mint a polgári tűzoltó egylet, állását a védelem befejeztéig megtartja. Ha pedig a polgári egylet után jelenik meg, annak főparancsnoka által jelzett oldalról támad, az alapszabályok értelmében saját parancsnokainak intéz29
