Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
Megyei Munkástanács mögé állt, ezzel a revizionista központ szerepét a Megyei Munkás- tanács vette át, s a DIMÁVAG centrális szerepe megszűnt. A nagyüzemi munkástanács szociális összetételét tekintve szintén tipikus volt. A munkástanács 80 tagja és póttagja közül 41 volt munkás, 38 tag az üzem alkalmazotti-értelmiségi csoportjaiból került ki. Elnökségében még tovább torzult a szociális aránytalanság: a tíztagú elnökségben mindössze három fizikai munkás volt. A munkástanácson belül szép számmal akadtak MDP- tagok is, de részben nem tudtak, részben pedig nem akartak kommunista módon tevékenykedni. Legalább ennyire fontos azonban, hogy a 12 tagú Munkásszervező Bizottságból mindössze öten kerültek be a választott munkástanácsba — minden bizonnyal azért, mert MDP-tagságuk nagyobb súllyal esett a latba, mint revizionista tevékenységük.106 Szociális összetételét tekintve az LKM nagyüzemi munkástanácsa is hasonló képet mutatott. A nagyüzemi munkástanács elnökségéből 12 tag személyi adatait állt módunkban megvizsgálni. Közülük négy fizikai munkás volt, nyolc pedig értelmiségi-alkalmazotti kategóriába tartozott.10 7 Kutatásaink során nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy a volt uralkodóosztályok, vagy a horthysta erőszakszervezetek tagjainak számottevő poziciókat sikerült volna szerezni az üzemi munkástanácsokon belül. Ugyanakkor azonban valamennyi üzemi munkástanácsnál kimutatható az alkalmazotti-értelmiségi kategóriák tagjainak rendkivül erőteljes aktivitása. E csoportok politikai állásfoglalásai határozták meg az üzemi munkás- tanácsok tevékenységét azokban az esetekben is, amikor a munkástanács élére általában alacsony iskolai végzettségű, és politikai-közéleti tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkező fizikai munkásokat állítottak. Október 28. november 4. között az üzemi munkástanácsok tevékenységének központi kérdése az üzemek különböző színtű vezetőinek leváltása, eltávolítása volt. A gazdasági vezetők leváltása az üzemi munkástanácsok értelmiségi-alkalmazotti blokkjának nyílt egyetértésével, vagy burkolt helyeslésével találkozott, mivel e személyek lehetőségeket láttak ebben a munkásvezetők által elfoglalt üzemi pozíciók visszaszerzésére. A Borsodi Állami Építőipari Vállalat munkástanácsa október 30-i és 31-i ülésén négy vezető dolgozónak, közöttük a vállalat igazgatójának mondott fel. A felmondások indoklásai egyértelműek. Az anyagosztály vezetőjének „szent mozgalmunkkal szemben tanúsított ellenállás” címén szüntették meg a munkaviszonyát. Az igazgatónak az egy- pártrendszer megszűnésére való tekintettel, másik két személy esetében „Az elbocsátás indoka: szembehelyezkedés szabadságharcunk és forradalmunk eszméivel.”108 A BÁÉV munkástanácsának ez irányú tevékenysége nagyon tipikus adalék az oly sokat hangoztatott véleményszabadság és igazi demokrácia politikai tartalmához. Október 28-án Valkó Márton, az LKM igazgatója közvetlen munkatársaival tervet dolgozott ki, amelynek a lényege az volt, hogy az energiaellátás érdekében üzemeltetett kohókból kikerülő öntecseket a martinüzem és a hengerde dolgozza fel. Ez a gyakorlatban a gyár fő üzemrészeinek termelésben tartását jelentette volna a sztrájk ideje alatt. A nagyüzemi munkástanács jobboldala azonban megakadályozta a terv realizálását. Híre ment viszont, hogy az LKM igazgatója el akarta szabotálni a sztrájkot, s a Borsodi Rádió, meg a Megyei Munkástanács elnökségének egyes tagjai is rendkívül élesen támadták e miatt. Végül november 1-én a Megyei Munkástanácsra hívatták az LKM nagyüzemi munkástanács elnökét és utasították, hogy a gyár igazgatójának munkaviszonyát azonnal szüntessék meg.109 Az üzem igazgatói teendőinek ellátásával — egyetértésben a szakminisztériummal — a gyár főmérnökét bízták meg.110 A fizikai erőszakkal való fenyegetés általános kísérőjelensége volt a kommunisták leváltásának az LKM-ben és más vállalatoknál is.111 A helyzet tragikumát az adta, hogy 245
