Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
Az ellentmondó adatok ellenére megállapíthatjuk, hogy mint az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke, hivatalosan pártonkívülinek vallotta magát. Tisztségét 1945 augusztusáig viselte, majd 1945 novemberében pártközi tárgyalás alapján a közéleti és szellemi vezető személyiségek sorában nyert mandátumot. Nem e dolgozat feladata annak a megítélése, hogy Zsedényi Béla mennyiben tudott megfelelni vállalt tisztségének. Pályafutására azonban jellemző, hogy rövid másfél év után Budapesten ügyvédi irodát nyitott, s közben a parlamentben számos reakciós csoportosulás oldalán található. Az 1947. évi választások idején a polgári ellenzék legagresszívebb csoportjait jelentő Pfeiffer-párthoz csatlakozott. Balogh Sándor azok sorában említi, akiknek a felszabadulás idején ígéretes politikai magatartásuk erősen retrográd irányba fejlődött.72 A pályakép inkább azt erősíti, ami az egykorú tudósításokból kihallatszik, hogy ti. magas állami tisztségre emelését nem érdemei, hanem véletlen események indokolják. E szépséghibák nem csorbítják annak a történelmi jelentőségét, hogy a vidék küldöttei cselekvő részesei voltak az új államiság megszületésének, és bőven merítettek abból az élményből. A Miskolci Nemzeti Bizottság, mint az Ideiglenes Nemzetgyűlést alkotó Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerve, a forradalom fejlődésének adott szakaszában annak fontos tényezője volt. Megalakulásától kezdve kezdeményező szerepet töltött be a város életének minden területén.73 Segítette a gazdasági élet újraindulását, a közellátási és a közegészségügyi feladatok s a lakosság gondjainak megoldását. Segítséget nyújtott a karhatalmi szervek megszervezéséhez és a közmunkák szervezett rendjének kialakításához. A kommunisták továbbra is a legtevékenyebbek voltak, közben azonban a koalícióba tömörült többi pártok is megélénkültek, s a Nemzeti Bizottság szerteágazó tevékenységének folytatása közben egyúttal a pártok közötti együttműködésnek, időnként a közöttük kibontakozó csatározásnak a színtere lett. A Nemzeti Bizottság hatalmi funkciót is gyakorolt. Ilyen minőségben kinevezéseket adott, kezdeményezte a különböző állami szervek létesítését, beszámoltatta a közigazgatási vezetőket, s politikai ellenőrzést gyakorolt felettük abból a szempontból, hogy működésük megfelel-e a kormány programjának. A helyi közigazgatási feladatok ellátásában nem töltött be olyan szerepet, mint amilyenre a korábban felszabadult területeken működő Nemzeti Bizottságok egyike-másika a közigazgatási apparátus zilált volta miatt még a kormány megalakulása utáni időben is kényszerült. Ugyanakkor egyes kormányzati szervek helyett intézkedett és határozatokat hozott, mint adott esetben ezt Erdei Ferenc belügyminiszter is elismerte: „a kormányzati hatalom gyakorlásának tényleges akadálya miatt” 74 Központi rendelkezést nem várva döntött például a néptörvényszék felállításáról. (A Nemzeti Bizottság határozata 1945. január 2-án, a népbíróságokról szóló kormányrendelet január 25-én kelt, s a Magyar Közlöny február 5-i számában került nyilvánosságra.) Ehhez hasonló öntevékenységre vall, hogy a Nemzeti Bizottság kidolgozta az igazolási eljárásokat, szintén megelőzve a vonatkozó kormányrendeletet. Előírta, hogy kiket kell igazolás alá vonni, meghatározta az igazolási eljárás szerveit, az igazolóbizottságok választására és működésére vonatkozó szabályokat. Kidolgoztatta az eskü, illetőleg a fogadalom szövegének tervezetét, s meghatározta, hogy míg általában 1940. júniusától kívánja igazoltatni az egyéni magatartást, a Nemzeti Bizottság tagjainak esetében 1919. augusztus 31-től.75 Később, a kormányzati szervek fokozatos kiépülésével párhuzamosan, szűkülni kezdett a Nemzeti Bizottság hatásköre. Ezt a folyamatot különösen erősítette a közigazgatás újjászervezéséről szóló kormányrendelet, amely a Nemzeti Bizottságokat elismerte ugyan, de hatáskörüket a helyi hatalmi szerveket megillető jogkör helyett politikai ellenőrző tevékenységben jelölte meg. Ugyanakkor azáltal, hogy előírta a törvényhatósági 184
