Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
többi pártonkívüli, mint 2 hivatalbóli tag a vármegyei vezetők köréből és 3 egyházi vezető. A Kommunista Párt csoportja ekképpen a legnagyobb, a két munkáspárt együtt a bizottsági tagoknak több mint felét adta, az elnöki és a titkári poszt a Kommunista Párt kezében volt. A kialakult számarány a kommunistáknak a demokratikus átalakulásért, az élet megindításáért vitt kezdeményező szerepét tükrözte, a politikai partnerek, a többi párt induláskor ezt elfogadták, csak később, a pártharcok kibontakozása idején, különösen a Kisgazda Párt körül tömörülő reakció jelentkezésekor követelték a számarány megváltoztatását. A képviselőjelöltekre vontakozó számarányt Tóth Béla indítványozta a következőképpen: kommunista párti 2, szociáldemokrata párti 1, MOKAN-küldött 2, kisgazda párti 2, demokrata párti 1, szakszervezeti küldött 2, értelmiségi küldött 1, végül egy személyre szóló mandátum Nógrádi Sándoré. A képviselőjelölés alkalmával mind a Kisgazda Párt, mind a Demokrata Párt küldöttei nagyobb arányszámot kívántak, végül a „békesség kedvéért”, a sürgősség, valamint az ideiglenes jelleg figyelembevételével elfogadták az indítványt. Másnap népgyűlést hívtak egybe, ott a helyi Nemzeti Bizottság nevében ismertették a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programját, amelyet a népgyűlés egyhangú helyesléssel elfogadott és megszavazott. A gyűlés közben azonban egy csoport a proletár- diktatúrát éltette. A jegyzőkönyv nem rögzítette a közbeszólásokat, csak Farkas Mihály felszólalását, amely erre utal. A közbekiáltás alkalmat adott Farkas Mihálynak, hogy ismételten kifejtse a Kommunista Pártnak a független, demokratikus Magyarország felépítésére irányuló politikáját. Megjegyezzük, hogy a közbekiáltás több tanulmányban a helyi Kommunista Párt hibás politikai irányvonalát bizonyító adatként szerepel. Mint már említettük, a jegyzőkönyv nem rögzítette a közbeszólást, csupán Juhász Géza kisgazda- párti politikusnak a debreceni Néplapban megjelent írásából vált ismertté. Ebben Juhász Géza, miután elismerően szólt a munkások, polgárok és katonatisztek között tapasztalt jó együttműködésről, példának állítja a várost, amely „hulló vére árán” saját fegyveres erőt létesíthetett, a gyűlést ismertetve leírja, hogy egy polgári szónok beszéde közben a terem egy része követelni kezdte a proletárdiktatúrát. A leírásból nem tűnik ki, hogy e közbekiáltások megzavarták volna a demokratikus platformon álló népgyűlés menetét. Ha így lett volna, a jegyzőkönyvben is nagyobb teret szenteltek volna ennek. Juhász Géza is csak a terem egy részéről beszél, mégis hosszan és kiemelten foglalkozik ezzel, mint írja, azért, mert nagy élményt jelentett számára Farkas Mihály válasza, aki kommunista küldött létére utasította vissza a proletárdiktatúra követelését. Még egy forrás említi az esetet, ez Juhász Géza visszaemlékezése. Ebben viszont a közbekiáltásokról szólva, az előbbinél körülhatároltabb an, a diósgyőri munkások egy jelenlevő csoportját jelöli meg.60 Valamennyi forrás egybehangzóan ismerteti a népgyűlés fontos eseményét, az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe küldendők megválasztását. Rendhagyó választás volt, nem volt idő lajstromok készítésére, korteshadjáratra, szavazócédulákra és urnákra. Az előkészítő bizottság csupán arra ügyelt, hogy a választás eredménye megfeleljen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjában vallott politikai célkitűzéseknek, s ugyanezt tartotta szem előtt a Nemzeti Bizottság. Ennek megfelelően Miskolc, egyúttal Borsod megye küldöttei között voltak munkások, tanárokjogászok, egy orvos, aki egyúttal katonatiszt, többségükben olyanok, akik a munkásmozgalomban és az ellenállási mozgalomban tettek szert politikai tapasztalatra, mint Tóth Béla, Fekete Mihály, Fülöp József, Kopácsi József, Pödör László, Rácz Zoltánné, dr. Petrássy Miklós, Rónai Sándor, valamint Nógrádi Sándor, akit partizánparancsnokként vettek fel a listára; ugyanakkor ott volt Zsedényi Béla, jogakadémiai tanár, lapszerkesztő, Váczy József, volt kisgazdapárti képviselő és 181
