Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
az új helyzettől várta sorsa jobbrafordulását. Ugyanakkor a szervezett munkásság, amely elhatárolta magát a fasiszta befolyástól, a felszabaduláskor előtérbe került, hangadóvá vált az üzemekben, s lelkesedése magával ragadta az öntudat alacsonyabb fokán álló dolgozókat is. Érvényre jutott a munkásság felelősségtudata az ország sorsáért, ami közvetlenül összekötődött az üzemek helyreállításáért érzett felelősségtudattal. Mindemellett az is szerepet játszott, hogy a szervezett munkásság előbbre is nézett, s ha nem is vette birtokba az üzemeket, a sajátjának érezte azokat, s a helyreállítást a jó gazda lelkiismeretével kezdte el. A munkásság a legtöbb üzemben bizottságot szervezett — üzemi tanács, munkásbizottság vagy más elnevezéssel — s kialakította a munkásellenőrzés különböző formáit, többnyire kiharcolta, hogy betekintést nyerjen az üzemvezetés gondjaiba. Ennek gyakori módja az volt, hogy a gyárvezetőség képviselőit is beválasztották a bizottságba, s beszámoltatták őket, illetőleg tájékoztatást kértek tőlük.49 A miskolci üzemek közül elsők között a vasútnál indult meg a munka. Az üzemvezetőség hívására december 7-én munkába állottak az alkalmazottak, s megkezdték a felrobbantott járműjavító műhely helyreállítását.50 A Szilágyi és Diskant Mezőgazdasági Gépgyár autójavító üzemében december 8-án Szederkényi Ferenc, régi szervezett munkás szólította munkába a dolgozókat. A munka megszervezésére bizottságot alakítottak, s december közepére több üzemrészt működésbe hoztak.51 A Herz Gépgyárban 40—50 ember kezdte meg a helyreállítás munkáját. Nyiczky György vasöntő, a miskolci vasmunkás szakszervezet vezetőségi tagja, a felszabadulás előtti hetekben mozgalmat szervezett a munkagépek felrobbantásának megakadályozása céljából; a romeltakarítási munkák közben segített feltárni azokat a helyeket, ahová a megmentett gépeket elrejtették. Hasonlóképpen indult az Első Magyar Öntöttüveggyár és a Miskolci Oxigéngyár helyreállítása.5 2 Az üzemvezetők és a munkásság közötti együttműködés tekintetében eltérő példa a Ládi Fűrészüzem és a Deichsel Sodronygyár esete. A Magyar Állami Erdőgazdaság ládi fűrésztelepén december 13-án a MÓKÁN két megbízottja, Fodor Pál és Juhász András indította el a helyreállítási munkát. A MÓKÁN üzemvezetői megbízást adott nekik azzal az indokolással, hogy az Erdőigazgatóság vezetősége addig semmit sem tett a munka újraindításáért. A fűrésztelepen — a Diósgyőri Vasgyárhoz hasonlóan — üzemi tanácsot választottak, amely a termelés szervezésével és a munkásellátás kérdéseivel foglalkozott. Az Erdőigazgatóság nehezményezte az igazgatóságtól független szerv működését, később a nemzeti bizottságtól a MÓKÁN kiküldöttek eltávolítását kérte, csak néhány hét elteltével teremtődött meg az üzemi tanács és az igazgatóság között a megfelelő együttműködés.5 3 A Deichsel A. Acéldrót és Fémáru Gyár német érdekeltségű vállalat volt. Ingrid von Ihne, a német igazgatónő és a vele együttműködő gyárigazgatósági tagok elmenekültek. A gyár régi munkásai birtokba vették az üzemet, „Miskolci Vas- és Fémipari Szövetkezet” néven újjáalakították a gyári szervezetet, üzemi tanácsot választottak, s annak vezetésével megkezdték az újjáépítést. Az első termék, egy kis mennyiségű szög elkészültekor a Szabad Magyarország méltatta a munkásság öntevékenységét, s a jövő útját a dolgozók szövetkezésében jelölte meg.54 Ez a forma azonban csak átmeneti volt, a német tulajdonban levő vállalatok a nemzetközi egyezmények értelmében a Szovjetunió tulajdonába mentek át, a magyar állam újjáalakítása után vegyes vállalatokká lettek, majd a szovjet kormány a maga részét átengedte a magyar kormánynak. Ezeknek az üzemeknek az államosítása így a tőkés kisajátítás általános elrendelése előtt, a fasizmus elleni harc jegyében ment végbe, s csak annyiban képezte a munkások tulajdonát, amennyiben a munkás- osztály is részesévé vált a hatalomnak. 12 Levéltári Évkönyv 11. 177
