Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
ellátatlanul maradt főszolgabírói székek betöltéséről. December folyamán működésbe hozta az egész vármegyei közigazgatási hálózatot, a közbiztonsági feladatok ellátására pedig a szovjet parancsnokság utasításának megfelelően polgárőrséget szervezett.2 7 A közigazgatás újraindulásának meghatározó vonása, hogy káderállományát a régi közhivatalnokok képezték. Mint fent ismertettük, a város polgármestere és a polgármesterhelyettes Szálasi uralomra jutásáig ugyanezt a hivatalt viselte, az ügyosztályok vezetőinek többsége szintén, illetőleg az üresen maradt helyeket ideiglenes megbizással a hivatal beosztott tisztviselőivel töltötték be. A vármegyei közigazgatási vezetők körében némileg nagyobb volt a változás, különösen sok főszolgabírói szék maradt kezdetben üresen, de a hiányokat itt is a régi közhivatalnokokkal pótolták. Felmerül a kérdés, hogyan vált lehetségessé, hogy az ellenforradalmi rendszer régi közigazgatási gépezete, amely híven szolgálta az összes reakciós kormányt, amelynek tekintélyes része a német megszállás után is a helyén maradt, a fasiszták kiűzése és az ellenforradalmi rendszer felbomlása után kialakult új feltételek között ismét vállalkozott a közigazgatási teendők ellátására. Mindenekelőtt azok a volt közigazgatási vezetők, akiket a Szálasi-puccs idején elmozdítottak, akik nem kaptak, vagy nem vállaltak hivatalt a Szálasi-rezsim oldalán, a nyilasuralmat átmenetinek tekintették, kötelességszerűen léptek újból hivatalba, miután a fasiszták kiűzése következtében a terület kikerült a Szálasi-kormány hatalma alól. Megkönnyítette helyzetüket, hogy nem kellett szembekerülniük közhivatalnoki esküjükkel, mert még a Lakatos-kormány idején készült egy rendelet, amely szerint „azok a közigazgatási tisztviselők és egyéb alkalmazottak, akik szabad elhatározásuk folytán, illetőleg kötelességszerűen vagy kényszerhelyzetből a hadműveleti kiürítés alá eső területen visszamaradnak, az ellenséges megszállás alatt hivatalt vállalhatnak és hivatali esküt (fogadalmat) tehetnek”.28 A rendelet csupán annyi megkötést tartalmazott, hogy politikától mentesen kötelesek a lakosság érdekében szükséges intézkedésekre szorítkozni. Ilyen körülmények között a régi közigazgatási vezetők közül azok is betölthették hivatalukat, akik a felszabadulás utáni helyzetet ismét átmenetinek tekintették, s a változást csupán át akarták vészelni. Bizonyára jelentős tényező volt az is, hogy akik nem vállalták, hogy a nyilas garnitúrával együtt nyugati országrészbe települjenek, számot vetettek azzal, hogy a Vörös Hadsereg bevonulása következik, s eljutottak annak a belátásáig, hogy az ország katasztrofális helyzetéből csak a Vörös Hadsereggel való együttműködés révén van kiút. E felismerést erősítette a szovjet parancsnokság előlegezett bizalma a helyi közigazgatási vezetők iránt. Az már más probléma, hogy a polgári közigazgatási apparátus régi gárdájának jelenléte mennyiben segítette a demokratikus közélet kibontakozását. Kétségtelen, hogy olyan vidékeken, amelyeken az elmenekült közigazgatási tisztviselők munkáját a különféle népi szerveknek, illetőleg a Kommunista Pártnak kellett végeznie, e szervek közéleti jelentősége egy csapásra nyilvánvalóvá vált, növelte tömegbefolyásukat, és serkentette a demokratikus népmozgalmat. Ugyanakkor óriási terhet rótt a fiatal szervezetekre, és a sokirányú feladattal nehezen tudtak megküzdeni. Ilyen probléma még Miskolcon is jelentkezett, amikor a pártirodát reggeltől estig elárasztották a lakossági ügyek, mindenhonnan segítségért, útbaigazításért mentek oda, noha már működött a polgármesteri hivatal. Mégis, amennyiben az élet újraindulásának feladatait nem kizárólag maguk a népi szervek, hanem a közigazgatási apparátus is végezte, jobban megoszlott a teher, és szélesebb alapokon indult a kibontakozás. A reakció igyekezett a maga céljaira felhasználni a közigazgatási apparátust, a felszabadulást közvetlenül követő időkben azonban erre még nem volt lehetősége. A közigaz171
