Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
A pártszervezet titkára Tóth Béla, a MÓKÁN vezetője lett, aki ezt a tisztséget viselte a következő három héten át. Minthogy azonban ideje nagy részét a MÓKÁN szervezésével töltötte — ekkoriban olyan terveket melengetett, hogy azt országos szervezetté növelje — a pártszervezet vezetését ténylegesen Fekete Mihály látta el, majd ő lett a titkár. A vezetőség megkezdte a pártszervezet kiépítését, eközben saját politikai irányvonala és a szervezési elvek tisztázását. A pártszervezet komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy addig is, amíg kapcsolat létesül a Központi Bizottsággal, fő vonalaiban a helyzetnek megfelelően alakítsa ki a párt politikáját, s a párt újjászervezésének folyamatában tisztázza azt a kommunisták különböző csoportjaival.21 Problémát okozott a volt szociáldemokraták befogadása, illetőleg a velük való helyes viszony kialakítása. A kommunisták egy részében, olyanokban, akik a húszas-harmincas években élesen szembekerültek a szociáldemokrata vezetőkkel, s ebből az időből számos valóságos és vélt sérelmet őriztek, továbbá olyanokban, akik az ellenállás idején frissen csatlakoztak a kommunistákhoz, a munkásmozgalomban nem vettek részt, bizalmatlanság élt a szociáldemokratákkal szemben, s az elzárkózás álláspontjára helyezkedtek. Mások viszont indokoltan emeltek szót az ellen, hogy az SZDP jobbszárnyát képviselők is helyet kapjanak a Kommunista Pártban. Tisztázni kellett a szervezeti elveket, amikor például a szervezett nyomdai munkásoknak egy csoportja részéről felmerült az a kívánság, hogy kollektiven lépjenek be a pártba. Már az első napokban kirajzolódott a pártban egy anarchizmusra hajló csoport, amely bizalmatlanságot és türelmetlenséget tanúsított, s a fasiszták felelősségre vonására és az élelemkészletek felkutatására önkényes akciókat kezdeményezett. A pártgyűléseken élénk viták, sokszor éles összecsapások keletkeztek, de a pártvezetőség nem engedett az anarchista törekvéseknek. A pártszervezet politikai irányvonalát tükrözi a Szabad Magyarországban közzétett, már idézett felhívás. Ebben méltatják a felszabadulást, amely „az osztálytudatos munkásság számára a szabad politikai szervezkedés lehetőségét hozta, megtörte a fasiszta elnyomók hatalmát, aminek következtében a háborút szító tőkés és nagybirtokos monopolkapitalista imperialista osztályuralom nem köti többé gúzsba a szabadságra vágyó dolgozókat, ha síkraszállnak jogaikért, ha küzdelmet kezdenek sorsuk megjavításáért”. Az idézett sorokat programszerű megnyilatkozásnak is felfoghatjuk, amely azt mutatja, hogy a fasiszták kiűzése folytán végbement felszabadulást a monopoltőkés-földbirtokos rend megdöntésére irányuló társadalmi átalakulás lehetősége kezdetének tekintették. Az átmeneteket, a születő, új hatalom jellegét és majd elkövetkező változásait, amelynek azóta könyvtárnyi irodalma van, minden bizonnyal nem tisztázták pontosan, azonban reális helyzetfelismerésre vall, hogy meglátták a felszabadulás adta lehetőségeket, s a lehetőség valósággá válásának feltételét a tömegek politikai küzdelmeinek kibontatko- zásában jelölték meg. Egyes megnyilatkozások és visszaemlékezések alapján a helytörténeti irodalomban eluralkodott az a felfogás, hogy a párt szervezése a proletárdiktatúra közvetlen előkészítésének jegyében ment végbe, a helybeli kommunisták értetlenül állottak a demokratikus átalakulás követelménye előtt, nem láttak más utat, mint amit 1919-ben végigjártak, ezért az új helyzetben nem tudtak mihez kezdeni. E feltételezések szerint Miskolcon december 3-a után, amikor alkalom lett volna a népi demokratikus forradalom kibontakoztatására, az élcsapat előreszaladt, s ezzel késleltette a forradalmat. (E kiindulás következtében azután a további vizsgálódások tárgyát a késés okainak kutatása képezi.) Megállapíthatjuk, hogy a proletárdiktatúra eszméje és az első proletárdiktatúra emléke országszerte jelen volt az 1944/45. évi sorsforduló idején. Elöljáróban megjegyezzük azonban, hogy ezt nem helyes egyoldalúan, csupán negatív értelemben emlegetni. A Vörös Hadsereg felszabadító hadműveletei nyomában kibontakozó mozgalmakban, a 168
