Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
is, ugyanis a katonaköteles korú férfilakosság nagy része megtagadta az elvonulási parancsot, s bár a nyilasok és a helyi karhatalom alakulatai már elmenekültek, a német katonaság visszairányíttatott csendőri, rendőri és katonai egységeket, s ezekkel együtt razziákat rendezett.4 November 29-én, a várostól délre, keletre és északra egyidőben indított újabb támadás eredménye, hogy a német csapatok a bekerítés veszélyébe kerültek, csupán nyugati irányban maradt rés számukra a visszavonulásra. A Vörös Hadsereg a sűrűn lakott s az ipari termelés szempontjából fontos területet igyekezett megkímélni az utcai harctól, Miskolcért a városon kívül küzdött meg, s a visszavonulásra kényszerített német csapatok számára, bár útjukat állandó tüzérségi tűzzel kísérte, utat hagyott az elvonulásra. A németek december 2-án, a késő esti órákban elhagyták a várost, s 3-án reggelre a 2. Ukrán Front jobbszárnyán elhelyezkedő 27. hadsereg csapatai Sz. G. Trofiment vezér- ezredes parancsnoksága alatt ellenállás nélkül bevonultak Miskolcra.5 A felszabadított város védelmét N. M. Mihajlov vezérőrnagy parancsnoksága alatt a 78. lövészhadosztály vette át.6 A parancsnokság felszólította a lakosságot és az intézményeket, hogy folytassák tevékenységüket, elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, az épületek elsötétítését, és intézkedett a kijárási tilalomról.7 A város életének újraindulása a háromhetes bénultság után jóformán a felszabadulás óráiban elkezdődött. A lakosság különböző csoportjai jelentkeztek a szovjet parancsnokságon. Segítségüket ajánlották, feladatokat kértek, a fasiszták elleni gyűlöletükről, az átélt szenvedésekről s többen ellenállási érdemeikről beszéltek. A szovjet tisztek azt ajánlották, hogy a fasiszták által hátrahagyott fegyverek felkutatásához adjanak segítséget, őrizzék meg a rendet és kezdjék meg a munkát. Közben a miskolci—diósgyőri ellenállási mozgalom, a MÓKÁN komite, mint akkor egyetlen szervezett politikai erő, az új feltételek között azonnal munkához látott. Egy részük a MÓKÁN egyik bázisán, a Toronyalja utcában, egy másik csoport az Erzsébet téren, egy harmadik a Mindszenti temetőben gyülekezett, néhányan közvetlenül jelentkeztek a szovjet parancsnokságon.8 Tóth Béla, Fekete Mihály, Barbai Ferenc és Szabó Lajos hozzáláttak a csoport összegyűjtéséhez, majd Tóth Béla, a MÓKÁN vezetője az ellenálláshoz csatlakozott Szalay Tibor tüzér alezredes és egy tolmács kíséretében egy kis szakasszal bejutott a Petőfi utcai gyermekkórház épületében berendezkedett szovjet alakulat prancsnokához, aki Mihajlov tábornokhoz kísértette őket.9 A szovjet tábornok és a MÓKÁN vezetője között lefolyt megbeszélés jelentős tényező lett a szovjet parancsnokság és a város közötti kapcsolat alakulásában, de a MÓKÁN elismertetése nem ment simán. A MÓKÁN komiténak ugyan november közepén Diósgyőrött néhány napra sikerült kapcsolatot teremtenie a Vörös Hadseregnek egy felderítő egységével, Usztyinov ezredes csapatával, s amikor ők néhány nap után onnan visszavonultak, több MOKAN-tag csatlakozott hozzájuk és fontos felderítő feladatokat hajtott végre a Vörös Hadsereg szolgálatában.10 Ez az alakulat azonban Ernőd felé vonult, s két héttel később érkezett Miskolcra, így azokkal, akik a várost felszabadították, a MOKAN-nak nem volt közvetlen kapcsolata. Mihajlov tábornok tudomással bírt arról, hogy Miskolcon és Diósgyőrött működött antifasiszta ellenállási mozgalom, azt azonban nem tudhatta, hogy valóban azok képviselik-e, akik a mozgalom nevében jelentkeztek. A MOKAN-igazolványok,11 amelyek magyar és orosz nyelven tanúsították, hogy az igazolvány tulajdonosa a MÓKÁN tagja, betöltötték bizonyos szerepet az ellenállás szervezése idején, amennyiben kifejezték az együvé tartozást, a szovjet parancsnokra azonban nem gyakoroltak különösebb hatást. Mihajlov tábornok jelezte, hogy csak a tetteket tartja lényegesnek, de miután meghallgatta Tóth Béla és Szalay Tibor beszámolóját a MÓKÁN szervezetről, engedélyt adott fegyverviselésre s utasította őket a rendfenntartás megszer164
