Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Varga Gáborné: A miskolci városi zenekar megalapítása és a fennmaradásáért folytatott küzdelem 1914-ig
zatot hozott, hogy a város társadalmának művészi élményt adjon, és a város zenei jövőjét megalapozza. Felmerült bénnük, nem kilátástalan-e ez a sok áldozat, a sok anyagi kiadás, hiszen a zenekar az elmúlt esztendőben 2300 koronát emésztett fel. Az egyesület vezetősége le kívánta vonni a tanulságokat és a hangversenyt megelőző nap déli 12 órájára rendkívüli ülést hivott össze. Szabad-e a zenekar 57 tagját kitenni annak, hogy 27 főnek muzsikáljon? s0 Lázas izgalom lett úrrá rajtuk, mi történjék? A nagy gondot egy este érkezett sürgöny oldotta meg. A sürgönyt Balogh Bertalannak címezték és azt tartalmazza, hogy a hangversenyre megérkezik a minisztérium és a Zeneakadémia képviseletében Oswald tanár; aláírás: Moravcsik Géza, az Akadémia titkára.51 Ez eldöntötte a kérdést. Az egyesület vezetősége még az éj folyamán összeült, és úgy határozott, hogy most már minden körülmények között megtartják a hangversenyt. Reggel falragaszok adták hírül a város közönségének a döntést. Az 1914. április 6-i hangversenyen „Szent-Gály Gyula művészit produkált, a Beethoven szimfónia a leggrandiózusabb igényeknek is megfelelt és Oswald tanár elragadtatással nyilatkozott”.5 2 Azt már soha nem tudjuk meg, huszonheten vagy többen hallgatták-e a szép hangversenyt. Zeneakadémia elismerését levélben kifejezésre juttatta: „Az Egyesület által fenntartott zenekar működését kezdettől fogva élénk érdeklődéssel kisértük és a Minisztériumi biztos kedvező jelentése alapján immár jogos reménységgel várjuk, hogy az Egyesület buzgó kezdeményezése elő fogja készíteni az állandó városi zenekar talaját, és mert minden uj és életképes zenekar egy-egy jelentékeny tényező a hazai zenekarok fejlődésében, őszintén óhajtjuk, zenekaruk további érvényesülését, melyet az ügybuzgó T. Elnökség lankadatlan és céltudatos intézkedései zenekultúrájuk javára biztosítani fognak.” Budapest, 1914. május 9. Michalovits Ödön igazgató Moravcsik Géza titkár5 3 1914. május 16-án a Felvidéki Zeneszövetség még megtartotta sokat ígérő tanácskozását, de a kitört háborúban elhallgatott a zene, megszűnt a zenekar. A zenekaralapítási törekvések — ha nagy küzdelmek árán is — de sikerrel jártak. A zenekarért vívott küzdelem élharcosa a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület és ennek közművelődési osztálya volt, Balogh Bertalan vezetésével. Méltó segítőtársat kaptak a városi Zeneiskolában, annak kiváló igazgatóiban, Lányi Ernőben és Szent-Gály Gyulában. Törekvésüket sok áldozatkész miskolci polgár személyes közreműködéssel, önzetlenül támogatta. A zenekarok (vonós és szimfonikus) létrehozása folytán Miskolc polgársága magasrendű zenei élményekhez jutott; a zenekari irodalom remekeit hallhatták, egészen Beethovenig eljutva. Nem csökkenti a zenekari törekvés érdemeit, hogy Miskolc a maga erejéből nem mindig volt erre képes. A legfőbb támaszt a munkás Vasgyári Zenekar adta. A lehetőség felismerése érdeme, semmint hiánya Miskolc zenei eredményeinek. Ez által a város zenei élete gazdagodott, de ösztönzést kapott a Vasgyári Zenekar is a magasabb művészi igényekhez. A Vasgyártól kapott segítségért Miskolc kárpótlást nyújtott a magas színvonalú művészi neveléssel, zeneoktatással. A Vasgyári Zenekar későbbi elért színvonalát éppen annak köszönhette, hogy tagjai a miskolci Zeneiskolában nyertek képzést és végezték el az akadémiai osztályokat. Miskolc művészi zenekari eredményei nemcsak a várost gazdagították. Kisugárzó és termékenyítő hatással voltak azokra a városokra, ahol vendégszerepeitek, Kassára és Eperjesre. A kassai méltatás szerint: „Kassa irigykedve tekint át Miskolc városára, mely képes volt egy zenekart összehozni és ezzel egyetemben pezsgő zenei életet teremteni.” S a 128
