Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Varga Gáborné: A miskolci városi zenekar megalapítása és a fennmaradásáért folytatott küzdelem 1914-ig

Ez alkalommal a következőket mondta: „A zeneművészet iránt országszerte nagy a közömbösség, s igen csekély azoknak a száma, akik a zenét szeretik, értik és kultiválják, akár, mint hallgatók, akár, mint egzekutálók.”20

c) A 65. gyalogezred zenekara

A szimfonikus zenekarért folytatott hosszú és szívós küzdelemben segítséget és alapot jelentett a helyben állomásozó ezred fúvószenekara. A katonazenekar hosszú ideig csak az akkoriban szokásos térzenéket és jégzenét szolgáltatta, bár voltak alkalmak, amikor a Daláregylettel együtt zsúfolt ház előtt igényesebb műsort játszottak.21

Amikor a zeneiskola megalapítása után a Közművelődési Egyesület zenekari tervei is előtérbe kerültek, nem nélkülözhették a katonazenekar fúvós részlegét.

d) A Vasgyári Szimfonikus Zenekar

Ez az együttes különlegesen fontos helyet foglalt el Miskolc zenei életében. A városhoz közel fekvő nagy gyártelepen működött az ország nemcsak legrégibb, hanem legkitűnőbb munkászenekara. Kezdetben csak fúvós részleggel, később szimfonikus zenekarként. A miskolci zeneiskola megalapítása idején — 1901-ben — már 9 esztendő múlt el a Vasgyári zenekar fölött. Miskolc nagyobb szabású zenei vállalkozásaihoz úgyszólván sohasem nélkülözhette a munkászenekar segítségét. Ez a zenekar sohasem küzdött muzsikushiánnyal, mert tagjai a Vasgyár munkásai és alkalmazottai voltak. Nem voltak anyagi gondjaik, mint Miskolcnak állandóan, mert a munkások megajánlott havonkénti biztosított hozzájárulása fedezte a zenekar anyagi alapját.

Az egyesület keretében többször megalakult, hosszabb-rövidebb ideig fennálló vonószenekarnak is nagyrészt vasgyári tagjai voltak. Viszont a zeneiskola a tehetséges vasgyári fiataloknak művészi zenetanulási lehetőséget jelentett. A zeneiskola kiváló művészigazgatói a vasgyári zenei életet segítették, ha kérték őket. A Vasgyár művészi ambíciójú alkalmazottainak az egyesület adott bő szereplési lehetőséget. Tanulságos összevetni azt a műsort, amit a vasgyári zenekar játszott a telepen és azt, amit Miskolcon. A zenekar repertoárja „otthon” igényesebb szórakoztató zenéből állt, a csúcs zenekari nyitányok eljátszása volt. Ugyanezek a muzsikusok Miskolcon Beethovent is előadtak.

Az első nagy zenei összefogás

Alig több, mint egy esztendő telt el Lányi Ernő Miskolcra kerülése óta, és máris nagy feladatot tűzött maga és a város zenét szerető és művelő polgárai elé. A zeneirodalom egyik nagy remekét, egy nagy ének- és zenekari apparátust igénylő oratórikus művet készültek előadni.

Ma is csodálkozást és megbecsülést válthat ki ez a nagyratörés és szinte vakmerő zenei bátorság, hiszen a feltételek még elemeikben is alig voltak jelen. A meglevőket kellett nagy hozzáértéssel, nagy ügybuzgalommal és szinte végtelen türelemmel összekovácsolni és művészi hatásúvá emelni.

A Mozart Requiem előadása úgy magaslik ki a századelői Miskolc zenei életéből, mint a síkságból hirtelen egy magas hegy. Máig ható szép példája a széles körű demokratikus zenei összefogásnak, ügyszeretetnek és tenni akarásnak. Ahhoz, hogy ezt a nagy művet előadhassák, össze kellett fogni szakembernek és zenét szerető dilettánsnak, zenei intézményeknek és polgároknak. Anyagi támogatást a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület biztosította.

119