Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században

éjjeli őrség kötelezettsége mindenkire vonatkozott, „nemes és nemtelen emberre egyaránt”. A város férfilakossága beosztva végezte ezt a szolgálatot. Kivételt képeztek a „tanács béli emberek”, akik a közönséges terhektől, „úgy mint gát tsinálástul, őll fa vágásiul, éjjeli strázsállástul szabadok és mentek voltak”.12 Az éjjeli őrség nemcsak jelezte, oltotta a tüzet, hanem a tűzeset után a helyszínen maradt az esetleges újabb gyulladás megakadályozására. Erre utal az egyik jegyzőkönyvi adat: „A tűz támadásnak vége lévén a szükséges strázsákat a tűz helyre ki rendeltek”13.

A város állandó alkalmazottai voltak a bakterek, akiket évenként újra választottak, és akik esküvel kötelezték magukat feladatuk lelkiismeretes végzésére. Ilyen volt az órák pontos „megkiáltása”, a lármázok lecsendesítése vagy „árestomba kisérése”, a korcsmák zárórájának ellenőrzése, de mindezeken túl a tűzőrség és tűzjelzés. 1749-ben a tanács jónak látta az éjjeli őrség még nagyobb arányú megszervezését, ezért kimondta: „A bakterek mellé tiz emberek rendeltetnek, akik télen 9 órakor, nyáron 10 órakor elő állni tartoznak”. Öt ember éjfélig, a másik öt éjfél után volt szolgálatban. A tanácsi végzés azt is kimondja, hogy a rendelet „a nemes Collegiummal is közöltessen a végett, hogy az ahhoz tartozandó ifjaknak is tudtára lehessen”.14

Ugyanígy közölték a kollégiummal 1821-ben azt a tanácsi határozatot, amely így hangzik: „Az ucczán való pipázás eltiltására a Ns Katonaság részéről Adjutáns ur, a Ns. Kollégium részéről Rector Ur meg kerestetni rendeltetett”.15 A Kossuth András által 1740-ben kiadott, az utcán való dohányzást tiltó rendelet megújítására valószínűleg azért volt szükség, mert a dohányosok gondatlanságából sok tűz keletkezhetett a városban.

A tanács állandóan szorgalmazta a „kapitány viz”, illetve az ennek tárolására szükséges hordók és kádak ellenőrzését. Mindezek mellett 1798-ban négy darab vízhordó szekeret is készíttetett a város. A vizes lajtokat a község különböző pontjain, a tűz által legjobban veszélyeztetett utcákon helyezték el úgy, hogy tűz esetén csak a lovakat kellett belefogni, és azonnal a tűz színhelyére húzathatták azokat. A vízhordó szekerek közül egyet a Hécén, Balogh István háza előtt, a másikat a református templom előtt, a harmadikat Gécz Móric háza mellett, a negyediket a „Hostaton lévő magasinum” mellett helyezték el.16

A (ajtókra és egyáltalán a tűzhöz való vízhordásra vonatkozott az az 1820-ban hozott tanácsi végzés, amely egy tűzesettel kapcsolatban kimondja: „Bodnár András város kocsisa . . . Baksi József szerencsétlenül meg gyulladott istállójához leg elsőbben vitt vizet . . . hogy mások is az serénységre ösztönöztessenek ... a Város perceptora által 5 Rf.-al jutalmaztatik”17. Ettől kezdve általános gyakorlat volt, hogy az öt forintot a város mindig kifizette annak, aki a tűzhöz legelőször szállított vizet. A legserényebb azonban mindig Bodnár András volt, mert rajta és Bretzenheim herceg kocsisán kívül a jegyző- könyvi adatok szerint senki más nem részesült ebben a jutalomban. Egyébként ez a gyakorlat egészen 1893-ig megvolt Sárospatakon. Az ebben az évben kiadott tűzrendészet! szabályrendelet egyik pontja kimondja: „Mindaddig, amig a tűzoltó egylet saját fogattal nem rendelkezik, a ki a vizes hordókat tűzoltó őrtanyáról legelőször a tűz színhelyére szállítja 3 frt, a második igatulajdonos vagy cseléd, 2 frt jutalomban részesül’!18

Az 1770-es évek végén és az 1800-as évek elején hozott preventív jellegű tanácsi végzéseket olvasva azt gondolhatnánk, hogy Sárospatakon a lehetőséghez mérten mindent megtettek a tűz keletkezésének, terjedésének megakadályozására. Annál inkább meglepő az az adat, melyet az 1802-es jegyzőkönyvben találtunk: „Fel olvastattatott Óbester eő nagyságának levele, melyben panaszolkodik, hogy tüztámadásnak alkalmatosságával semmi jó rendelések téve a várostól nem volnának, sem láptó, vizi puska, sem bőr vedre, sem kapitány viz az házaknál nem volna. Jelenti ezeknek bé szerzését és effectusba vételét. Mellyre Óbester eő nagyságának jelentése, s azoknak bé szerzése minden pontokban tellyesittetni rendeltetett”1 9.

11