Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Varga Gáborné: A miskolci városi zenekar megalapítása és a fennmaradásáért folytatott küzdelem 1914-ig
A város zenei erejéből sokszor még vonós zenekarra is alig futotta, és mégis nemcsak ezt szervezték meg, hanem nagy nehézségek árán, olykor szimfonikus együttest is, Beethovenig eljutva. A miskolci szimfonikus zene története olyan, mint a búvópatak: csörgedezik, eltűnik, kiszárad, aztán újból előbukkan még bővízűbben. Nagyon nehéz nyomon követni az útját, mégis szép és tanulságos. A zenekarért való törekvés lehetőségét és alapját a városi zeneiskola létrehozása jelentette, ezért csak ennek megalapításával, fejlődésével együtt kereshetjük történetét. A szimfonikus zenekari törekvés eredményei leggyakrabban a Vasgyári munkás Szimfonikus Zenekar segítségével jöhettek létre. Nélküle Miskolc zeneélete sokkal szegényebb volna. Miskolcon 1869. október 18-án alakult meg az első zenei társulás: a Zenekedvelők Egyesülete, amelynek elnöke Spuller Ferenc volt. 1886-ban zenekar is létesült — egy vonószenekar —, mely 1892-ig működött, jobbára a templomi istentiszteletek fényét emelte,1 ez azonban nem a Zenekedvelők Egyesületén belül alakult. Az Egyesületről több adattal nem rendelkezünk. A városi zeneiskola megalapítása A városi zeneiskola megalapítása előtt is rövidebb-hosszabb ideig folyt magán zenetanítás és működtek magán zeneiskolák. Kun Margit tanított zongorát, aki hangversenyei révén országosan ismert volt.2 1875-ben Schmidt Sámuel ének- és zenetanár magán zeneiskolájában tanítottak zongorát, éneket és hegedűt. Schmidt nem találta meg a számítását, felhagyott a zeneoktatással és elköltözött a városból. 1879-ben történt újabb kísérlet zeneiskola alapításra. Unger Antal volt szegedi zeneiskola igazgató magán zeneiskolája 1884. július 1-ig állt fenn. Unger részt vett a korabeli városi zeneéletben, együtt szerepelt a Miskolci Daláregylettel. A sajtó szerint „produkciójával a közönség meg leheti elégedve”. 1889-ben Wildner Alajos indított zenetanfolyamot és nyilvános vizsgát rendezett a Koronán. A legjelentősebb magán zenei intézményt 1897. augusztus 1-én Kiima Mihály nyitotta meg a Széchenyi u. 57. sz. alatti házban. A város 3 helyiséget bocsátott rendelkezésre, ellenőrzésére felügyelő bizottságot alakított. Elnöke: Soltész Nagy Kálmán polgár- mester volt. Tagjai: Éder Elek közjegyző, Pataky Sándor, Miskolczy Pál, dr. Ixel Soma, Tóth Ferenc, Ruttkay Menyhért. A felügyelő bizottság megalakítása félhivatalos jelleget adott az intézménynek. A bizottság tagjai ellenőrzési joggal is rendelkeztek. Kiima Mihály „zeneakadémiája” rá is szolgált, mert a növendékek száma meghaladta a százat és 7 tanár tanított zongorát, gordonkát, cimbalmot, magánéneket, francia, német és olasz nyelvet, zeneelméletet.3 A direktor tehetséges muzsikus, több hangszeren játszott, de nyugtalan, alkalmazkodni nem tudó ember volt. A zenebizottság tagjait egy alkalommal oly erősen megsértette, hogy 1900. március 28-án a polgármester a közgyűléssel mindezt ismertetve javasolta, hogy minden összeköttetést Kiimával szakítson meg és az átengedett helyiségeket június végével vegye vissza. 1900 júniusában a Kiima vezette „akadémia” megszűnt. Kiima Miskolcról a közeli Vasgyárba került, egy ideig ott tanított, majd onnan Mezőkövesdre távozott és ott is halt meg.
