Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Seres Péterné: Az intézményes tanoncképzés megszervezése Miskolcon 1872 után
sokat, esztergályosokat és fafaragókat tudtak tanítani és műhelyrajz oktatásra is kiképezték őket.33 A tankönyvellátás is javult. 1888-tól a VKM minden évben rendeletben közölte a felhasználható tankönyvek jegyzékét. Az iparos és kereskedő tanoncok már nem azonos könyvekből tanultak és az olvasókönyvek mindegyike speciálisan tanonciskolái célra készült.34 Az iskolalátogatás aránya is jelentősen javult, részben a kötelezővé tett ellenőrzés következtében. Az ellenőrzés első fázisa az volt, hogy az iskola igazgatója részletes jelentést tett a beiratásokról. 1889. október 20-án például jelentette, hogy a szegődött tanoncok közül beiratkozott 528 tanuló, betegség miatt felmentett 1, tanulmányi téren történt előrehaladás miatt felmentve 25, időközben felszabadult 63, tévesen minősitettek iparosnak 5 tanulót és 90 nincs beíratva.3 5 A tanács elrendelte az utóbbiak mestereinek beidézését és jegyzőkönyvi kihallgatását. Az eredeti jegyzőkönyv érdekes adatokkal szolgál: „Jegyzőkönyv. Felvétetett Miskolczon 1889. October hó 27. napján Saphin József miskolczi lakos, kalapos iparos kihallgatásáról, a városi tanács 7089/89. sz. u. végzése folytán. Jelenlévők az alulírottak. Saphin József (lakik F. Szirma u. 57) az iparhatóság előtt személyesen megjelenvén előadja, hogy Kajaba József nevű tanonca már 24 éves lévén szükségtelennek tartotta nagykorú és házasulandó tanonczát beíratni, de meg amint a tanoncza állítja két évvel az előtt Egerben — mikor elsőizben kalapos tanoncz volt járt az iskolába, s most már újból nem hajlandó. A jegyzőkönyv felolvastatván minden megjegyzés nélkül aláíratott. K. m. f. Bátki t. a. jegyző. Saphin József”.36 A tanács elégtelennek tartotta a tanonc bemondását az iskolavégzésről, de korára való tekintettel felmentették. Az iratok a 90 beiratatlan tanonc sorsáról is tudósítanak, eszerint 49-et szabályosan beírattak, 19 meghalt, vagy elszökött, 7-nek van az elemi III—IV. osztályáról bizonyitványa, 7-et felmentettek az iskolalátogatás alól, 1-et nem találtak a megadott címen, 2-nek a mester felbontotta a szerződését, 5 tanoncról pedig nincs híradás. A kialakult szervezeti keretekben az iparoktatás fejlődésének útja a szakképzettség megvalósítása felé haladt. A fejlődés egyik útja a közép- és felsőfokú iskolák szervezése, ahová a tanonc az alapfokú iskolát befejezve eljuthat. Miskolcon 1890-re a középkereskedelmi iskola és az asztalos ipartanműhely valósult meg, s a középfokú ipari képzés csak 1912-re, a fémipari szakiskola felállításával. A fejlődés másik útja az alsófokú képzés szakosítása. Ez Miskolcon az 1880-ban felállított MÁV tanonciskolával valósult meg.37 Az általános irányú tanonciskolák tantervét is igyekezett a minisztérium úgy összeállítani, hogy a tanonciskolák ne csak elemi ismétlőiskolák legyenek. 1893-ban adták ki az új tantervet, amely már részletesen tartalmazta azokat az ismereteket, amelyekkel a jó szakmunkásnak rendelkeznie kellett volna.38 Az ismeretek megszerzése azonban még mindig olvasmányokon keresztül valósult meg. Szakmánkénti oktatás még mindig csak a szakrajz órákon történt. Az ugyanezen évben kiadott kereskedő tanonciskolái tanterv már sokkal haladóbb, kereskedelmi könyvvitelt, váltóismeretet, áruismeretet, nemzetgazdasági ismereteket is tartalmazott. A szervezett tanoncoktatás történetének első fázisát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a képzés alapvető hibája maga az oktatási rendszer volt. Az iskola nem valósította meg legfontosabb feladatát, a szakmai képzést. A tanuló az önálló ipari munkához szükséges ismereteket, a céhrendszerből örökölt módon, a mesterétől sajátította el. Ez a fajta szakképzés teljességgel ellenőrizhetetlen volt, a felszabadításkor tett vizsga nem bizonyult elegendőnek arra, hogy a szakmabeli tudást teljességében mérni lehessen. A céhes világban a tanonc vándorútra indult, más mesterekhez is elszegődött, új technológiákat ismert meg. 106
