Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Seres Péterné: Az intézményes tanoncképzés megszervezése Miskolcon 1872 után
Megoldódott a túlzsúfoltság is, a tanterv kimondta, hogy 50 tanuló járhat egy osztályba, s a szükséghez képest párhuzamos osztályokat kell beindítani. A polgári iskola tanárai tanítottak, havi 10,— Ft-ra felemelt fizetésért. Az oktatás heti 4 óra volt, csütörtökön 1 óra, vasárnap 3 óra. A tanács hatékony intézkedései és az új iskolaszervezet, a nyugodtabb körülmények és nagyobb lehetőségek meghozták az eredményt, az iskolalátogatások száma a korábbi évekhez képest rohamosan nőtt, bár az első év eredményét nem érte el. A tanulók számának növekedése a város anyagi gondjainak növekedését is jelentette. 1882. június 13-án a közgyűlés ismételten állami támogatásért fordult a Vallás- és Közoktatási Miniszterhez.26 A rendelkezésre álló 600—700 forinttal szemben 1500,— Ft-os minimális költségigénye volt a tanonciskolának. A problémát tovább bonyolította, hogy a tanonciskolák rendjéről kiadott központi utasítás növelte a heti óraszámot és csökkentette az osztályok létszámát. A város teljes tanácstalanságban fogadta az új rendelkezést, 10 osztályos iskolát kellett volna megnyitnia 1800,— Ft-os évi költségvetéssel, ezzel szemben 600,— Ft évi kiadási lehetőséggel rendelkezett.2 7 A tanácstalan helyzetből a kormányrendelet alapján kiküldött miniszteri biztos szabadította ki a várost és vette kezébe az iskola szervezését. A minisztériumi szintű intézkedéssorozatra a tarthatatlan iparoktatás késztette a kormányt. Az ipartörvény ellentmondásainak feloldására a törvény revíziója elengedhetetlen volt, s mivel az oktatás a szabályozás hiánya miatt még azt a szintet sem érte el, hogy azonos elvek alapján az egész országban egységesítsék, még az új törvény megszületése előtt az alapokat le kellett rakni. A városban megjelent miniszteri biztos, Jágócsi Péterffy József első teendője volt, hogy az iskola szervezésére egy önálló 20 tagú ipartanodái bizottságot hozzon létre, amely 1882. október 29-én megkezdte munkáját.28 A szervezés elhúzódása miatt a tanévet csak 1883. január 3-án tudták megnyitni, 6 osztályban 326 növendéknek.2 9 A pénzügyi gondok is megoldódtak, a város által adott 600,— Ft-on felül megkapták a várva várt állami támogatást is, évi 600,— Ft-ot és a Kamara is hozzájárult a költségekhez 300,-Ft-tal. A költségek csökkenését eredményezte az is, hogy 1883-ban a Kamara felállította az alsófokú kereskedelmi iskolát, s így a város válláról levette a nagyszámú kereskedőtanonc oktatásának gondját.30 Az ipartársulatok is befizették a közös pénztárba szerény hozzájárulásukat. A befizetés nem önkéntes alapon történt, hanem a polgármester egyenes felszólítására, aki feltehetően a miniszteri biztostól kapta az ötletet, hogy az ipartörvény értelmében kötelezze a társulatokat vagyonmérleg bemutatására. A vagyonmérlegben szerepelnie kellett az iparoktatási célra fordítandó összegnek is, s a város mindaddig a vagyonmérleget nem hagyta jóvá, amíg valamilyen összeg nem szerepelt benne. A kétségtelenül okos tanács eredményeként 1884-re kialakult a gyakorlat, hogy a társulatok jövedelmük 1%-át átengedték az ipariskoláknak, ez azonban évente csak 100—130,— Ft-ot tett ki. A tanonciskolák rendjét a Vallás- és Közoktatási Miniszter 1882:23439. VKM szám alatt szabályozta, majd 1883-ban az eredménytelenségre hivatkozva megismételte. Az utasításhoz mellékelt körlevélben az intézkedés célját is megjelölték: alsófokú ipariskola felállítása, ahol a népiskolában szerzett ismereteket továbbfejlesztik és a rajztanítást szorgalmazzák.3 1 Az oktatás ebben a formában az ismétlőiskola ipari változata volt, a szakosított ipari képzés teljesen hiányzott. Az oktatás három évfolyamban történt, s ezen túl 104
