Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Seres Péterné: Az intézményes tanoncképzés megszervezése Miskolcon 1872 után
lelkiismeretessége és módszere biztosíthatta csak. A hiányosságokat már a kortárs pedagógusok is észrevették. Gálffy Ignác, aki 1885-ben az iskola igazgatójaként kis könyvecskében foglalta össze az iskola történetére vonatkozó adatokat, az első évfolyamról elmondja, hogy a történelem és földrajz aránytalansága, valamint a mértan és mértani rajz hiánya nagy hibája volt a tantervnek.11 A szabályrendelet alapján induló oktatás szervezését a tanács 1874. január 20-án rendelte el.12 Az igazgatói teendőkkel Szántó János tanárt, az iskola felügyeletével Petró József aljegyzőt bízták meg. Az iskolakezdésről február 23-án tett jelentést Szántó János, a tanítás első napjául 1874. március 1-ét tűzte ki.13 A beindulás nem volt zökkenőmentes, mert a tanári kar terveivel ellentétben a tanács betiltotta a vasárnap délelőtti oktatást, s törölte a tantervből a tornaórákat. Egy érdekes incidens is megzavarta az iskola életét már a tanítás második napján. A helvét (református) gimnázium igazgatója kért sürgős intézkedést, mert a tanon- cok „az intézet ellen felgeijedt bőszült haragjokban” úgy tönkretették a tanterem berendezését, hogy abban tanítani nem lehetett.14 A károk elég tetemesek voltak, 5 padot tettek tönkre, 11 ablakot zúztak be, még a vaskályhát is megrongálták. Az iratokból nem derült ki, hogy mi volt az esztelen rombolás indító oka, az azonban figyelemre méltó, hogy a helyszínelő tanácsnok véleménye szerint a jövőben a hasonló eseteket csak akkor lehet elkerülni, ha a tanulókat egy osztály helyett legalább tíz osztályba helyezik el. Az egyes adatok összehasonlítása alapján feltételezhető, hogy egy osztályban 100—120 tanulónak tartottak órát. Az 1874. évi csonka tanulmányi év 1874. július 5-én zárult, a tanács kiküldötteinek jelenlétében, két első, két második és egy harmadik osztályban tartott záróvizsgával.15 A vizsga alkalmából közzétett hirdetményből kiderül, hogy egy első és egy második osztály a katolikus gimnáziumban, egy első, egy második az avasi helvét líceumban, míg a harmadik osztály az ágostai (luteránus) algimnáziumban kapott helyet a félév végén. Gálffy Ignác említett összeállítása szerint az oktatást öt tanár látta el. A tanulók összlétszámát adatok hiányában 700 főre becsülte, ez a szám túlmagas az egyéb levéltári adatokhoz viszonyítva. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár őrizetében levő egyetlen tanonciskolái anyakönyv szerint 1874-ben 651 tanulót tartottak nyilván. A városi tanács 1874. február 7-én kelt kimutatása szerint 590 tanköteles tanonc volt a városban.16 A változó számoknak egyik oka, hogy a tanoncok szegődtetésének nem volt időbeli korlátja a tanév. Az iskola felszerelését nem tartotta kielégítőnek Gálffy, könyvében felsorolja a tanításhoz használt eszközöket: 5 szekrény, 1 tellúrium,17 több térkép, 1 Morse-féle kisebb távíró, több kisebb természettani tanszer, palatáblák, АВС-táblák, több német nyelvkönyv szerepel a listán. A felsoroltak között egyetlen olyan eszköz nincs, amely az iparos oktatás speciális kelléke lenne, valamennyi elemi iskolai tanszer. Az iskoláztatás eredményéről az iratok nem beszélnek. A csonka tanévben is legnagyobb probléma a hiányzók magas száma volt. A tanács havonta kért jelentést a hiányzásokról. Sajnos, a keltezés nélküli kimutatások nem adnak választ arra, hogy milyen volt a mulasztások aránya, annyi megállapítható, hogy a harmadik osztályban például a 160 tanulóból 17 nem mulasztott a megvizsgált időpontban. Érdemes megjegyezni, hogy a szabályrendelet 3. §-a értelmében az a mester, aki a tanulástól tanoncát visszatartja, első ízben figyelmeztetésben részesül, második ízben 20 krajcár büntetést, minden további esetben 40 krajcárt kell fizetnie. Az előre bejelentett, vagy a következő tanítási nap kezdetén igazolt távolmaradás nem tartozott ebbe a kategóriába. Az igazolatlan távolmaradás mégis tetemes lehetett, mert a tanács a mesterek felszólítására külön nyomtatványt szerkesztett, az alábbiak szerint: 101
