Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Nemcsik Pál: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. fekete könyvei, 1902—1940
attól való eltérése teheti tájékozódásunkat több-dimenzióssá, és segíthet a tartalom jobb megértésében, annak kifejtésében. A névanyagnál a palóctelepüléseken belül kialakult endogámia következtében az azonos családnevűeket ragadványnévvel különböztették meg. Ezt a ragadványnevet minden esetben jelezte a nyilvántartó, s ha ragadványneves munkásról van szó, szinte biztosak lehetünk, hogy a kétlaki településekről került be a gyárhoz vagy a bányához a munka- vállaló. Ugyanakkor a kolonizáltaknál az idegen eredetű névanyag orientálhat bennünket. A nádasdi „fekete-könyv” A nádasdi „fekete-könyv” 383 lemezgyári vasmunkás, és 32 somsályi és járdánházai bányász elbocsátásáról ad számot. Tehát másfél évtized leforgása alatt 415 munkás került a megbélyegzettek közé. Az elbocsátások évenkénti megoszlása azonban közel sem egyenletes. A kimutatás (I. sz. táblázat) érzékelhetővé teszi az értékeket. Ennek alapján a maximum 1906-ban következett be. Ehhez közelálló értékek az 1909, és az 1910. éviek. I. sz. táblázat Az elbocsátott és megbélyegzett munkások száma Borsodnádasdon 1902—1916 között Az elbocsátás éve 1902 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16Az elbocsátott munkások száma 12 14 17 26 66 36 31 52 44 21 36 22 41 383 Bányászok száma 26 6 32 A munkaadó és a munkás közötti válság a vizsgált időhatárokon belül mindkét esetben egybeesik a szomszédos bányaüzemek sztrájkmozgalmának időpontjaival. A 66 fő nádasdi vasmunkás mellett a 26 fő bányamunkás nyilvántartása (somsályi sztrájk) már 1906-ban figyelmeztető. Ugyanez a jelenség ismétlődik meg 1910-ben. A sztrájkkal kapcsolatos jelenségekre még a későbbiek során visszatérek. Most csak a globális kép megközelítése céljából utaltam ezekre az összefüggésekre. Mint már említettem, a munkaadó a Munkás Rendszabályokban, és a Szolgálati Szabályzatban rögzítette azokat az eseteket, amelyek alkalmával megtorlást alkalmazhatott, felmondás nélkül felbonthatta a munkaviszonyt, és kizárhatta a Rimái „nagy családból” a renitens, munkakerülő, lázongó elemeket. A valóság azonban sokkal differenciáltabb és. összetettebb helyzeteket teremtett, mint amilyenekre a Rendszabályok és a Szolgálati Szabályzat szerkesztői gondolni merészeltek volna. így szinte természetes, hogy a legtöbb fegyelmi vétség egyedinek bizonyult, és nem lehetett paragrafusokba szorítani. Minden konkrét helyzet sajátosan fogalmazódott meg, és vált üldözendő bűnténnyé, elítélendő magatartási formává a munkáltató előtt. Vannak tehát esetek, amelyek egybeesnek a Munkás Rendszabályok paragrafusaival, de az elkövetett szabálysértések, fegyelmi vétségek zöme nem idomítható azokhoz, nem magyarázható azokkal. így azt a gyakorlatot követem, hogy saját belátásom szerint három 75
