Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Varga Gáborné: A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda szerepe a vasgyári munkásság művelődésében
Művészeti szervezettség szempontjából a Magyarországi Munkás Dalegyletek szövetségébe tartoztak. A Dalszövetség által rendezett országos munkásdalostalálkozón részt vettek. Ezek az országos munkásdalos-találkozók mindig nagy politikai demonstrációt jelentettek és méltóan hirdették a munkáskultúra erejét. A helyi irányítást elvileg a szociáldemokrata párt, illetve a szakszervezet jelentette, amely azonban a kórusnak szervezetileg teljes önállóságot biztosított. A kórus társadalmi vezetősége, élén az elnökkel, biztosította a szakszervezettel való harmonikus kapcsolatot. A Vasas Dalárda elnöki tisztét hosszú éveken át Kollártsik József töltötte be, aki a munkásság körében nagy tekintélynek örvendett. Alig kezdte meg működését a Vasas Dalárda, a BM. 2700/13/1926. sz. rendeletével beszüntette a működését. Erre az adott okot, hogy a szociáldemokrata párt erős befolyására a szakszervezet valóban úgy tekintette az énekkart, mint fegyvert az eszmei harcban és arra törekedtek a műsorpolitika kialakításánál, hogy a nemzeti, hazafias dalok mellett előadhassák a munkásosztály osztályharcos dalait is. így volt az 1926. március 15. ünnepélyen, majd május 30-án, a hősök napján. Programon szerepelt a Himnusz és a Szózat. A szakszervezet állásfoglalása az volt, hogy emellett egy munkásmozgalmi dalt is énekelhessenek. Az ünnepély rendezősége ehhez nem járult hozzá, és ekkor a szakszervezet úgy döntött, hogy az énekkar az ünnepélyen nem vesz részt. A rendőrség zaklatásai ebben az időben egymást érték. 1926 júniusában a Vasas Dalárda a vasgyári étteremben dalünnepélyt kívánt tartani, érzékeltetni, hogy él, működik. A rendőrség nem adta meg a szereplési engedélyt. Ha az étteremben nem, akkor engedélyezzék a Munkásotthon udvarán — kérték. Ide sem kaptak engedélyt, azzal az indoklással, hogy a műsordarabok között hazafias irányú egy sincsen, „hanem osztály1 harcra való nyílt felhívást tartalmaznak”. A rendőrfőkapitányság azt javasolta a belügyminiszternek, hogy „példastatuálás céljából” a működését függesszék fel.13 A Vasas Dalárda betiltása nem volt egyedülálló. A Miskolci Általános Munkásdalárdát is erős rendőri nyomás szorongatta. A miskolci rendőrkapitányság azzal vádolta, hogy „hazafiatlan szellemben működik”. A miskolci sajtóban cikkek jelentek meg: „Hetek óta tartó nyomozás során egyetlen adatot sem találtak a vád igazolására”. „A rendőrség betiltotta olyan dalok műsorra tűzését, amelyeket pedig Tódor Árpád dr. rendőrfőíanácsos, a miskolci kapitányság vezetője írásbelileg engedélyezett.”14 1926 nyarán Diósgyőr-vasgyár és Miskolc közfalain illegálisan kiragasztott gyász- jelentés adta hírül, hogy a Miskolci Általános Munkásdalárdát is a M. Kir. Belügyminiszter 135.559/1926/VII. sz. rendeletével feloszlatta és vagyonát elkobozta.15 Érdemes vizsgálódás tárgyává tenni, mik voltak azok a hazafiatlan kórusművek, amelyek a Vasas betiltását — s vele együtt a „példa statuálását” kiváltották. Döhmel Anzelm — Nagy Ferenc: Ne ölj! A cím is sejteti, hogy a béke ügye mellett mozgósító mű volt. A másik a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek félhivatalos indulója, a „Föl szocialisták sorakozzunk”. Föl szocialisták sorakozzunk, Dobszó riad, zászló lobog. Föl szabadon, hogy dolgozhassunk. Ébredjünk, legyünk szabadok. Bő szerencse napragyogás, Szellem fénye erő, tudás, Övé legyen és érezze össznépünk, Ez a szent cél melyért mi küzdünk, A munka szent, szent küzdelem, 63
