Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Varga Gáborné: A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda szerepe a vasgyári munkásság művelődésében
A Tiszti Dalegylet egyesületi életét a vasgyári Kaszinóban élte, de ezek a nagyszabású vállalkozások a Munkásétteremben is bemutatásra kerültek. Mindez a művelődés szempontjából le nem becsülhető körülményt jelent. Többek között azt, hogy a munkásságnak így módja volt a polgári kultúra értékeivel is megismerkedni. A Tiszti Dalegylet bemutatóihoz segítségül kérte a vasgyári zenekart. A 30-as években az énekkar Szilágyi Levente mérnök-karnagy vezetésével Hamburgban is képviselte a vasgyári énekkultúrát. 1893. január 29-én alakult a munkások Jószerencse Dal és Önképzőköre. Célja: „A rendelkezésre álló és folytonosan bővülő könyvtár segítségével ismereteiket bővítsék, felolvasások és hasznos eszmecserék által a munkások ismereteit gyarapítsa és szellemét helyes irányban fejlessze”. A Dalkör célja a 2. § szerint: A dalművelés, a társas élet fejlesztése és a magyar nemzetiség eszméjének terjesztése.7 A 87 fővel megalakult együttes sok gonddal küzdött. Sem helyisége, sem berendezése nem volt. Az első próbákat a vasgyári bádogos műhelyben, később az I. sz. kapu orvosi rendelőjében tartották. Förster Nándor igazgató jóindulata folytán felépült az Olvasókör helyisége. (Ma presszó.) Egykori fültanúk szerint az első szereplések kiejtése erősen idegenes hangzású volt. A „népszerű előadásokon” gyakran szerepelt a Dalkör. Műkedvelői munkájukban nagyon szerették az operettet. Feltűnően gyors volt egy-egy híres operett vasgyárba érkezése. Huszka Jenő alig fejezte be a Bob herceget (1902), a vasgyárban már énekelték (1904). Nem sok késéssel ért ide az Aranyvirág, a Gül Baba; Kacsóh: János vitéze is csak egy évet késett Budapest után. Az operetteken kívül nagyon sok népszínművet adtak elő. Bemutatták a Szökött katonát, a Cigányt, a Sári bírót, a Betyár kendőjét és még sok mást. A vasgyári műkedvelő színjátszók valóságos színházat pótoltak. A „népszerű előadások” idején a közízlés, a koráramlat jellegzetes műfaja, a couplet sem maradt ki. A század elejének ez a divatos, nem nagy értékű műfaja virágzott. Erre utal: Pesti couplettek, Okos Vendel, Ripacs úr keservei, Papanek Dani ömlengései, Ferde világ címen előadottak, hogy csak néhányat említsek. A két világháború között a Jószerencse énekkar Nagy Ferenc vezetésével nagy fejlődést, aranyérmes csoportban orsz. I—II. helyezést ért el. A vasgyári zenekar az ország egyik legrégibb munkászenekara, 1893-ban alakult. 1895-ben ismeijük karmesterét, Havasi Józsefet, 1896-ban egyenruhában muzsikáló együttes volt és 1900-ban jóváhagyott alapszabályokkal rendelkezett. Fenntartását a zenekari alap képezte, amelyhez a vasgyári munkások keresetük 1 /4%-ával járultak hozzá. Létszáma 30—40 fő volt. A Vasgyár művelődési és társadalmi életében betöltött szerepét jól tükrözik az alapszabályok, amelyek szerint: „A zenekar hivatva van a nehéz munkában kifáradt munkásoknak és alkalmazottaknak üdítő szórakozást nyújtani. A zenekar célja egyrészt a hivatalos ünnepélyek külső díszének emelése, másrészt főleg a gyári lakóknak kellő alkalmakkor zenei élvezetben részesítése.” Ehhez képest a fúvós és vonós hangszerekre berendezett zenekar hivatott: — a gyár ünnepélyein, — magasabb rangú személyek fogadásánál, — díszebédeken, — a gyári alkalmazottak és munkások kirándulásain, — térzenénél, 60
