Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Nemcsik Pál: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. fekete könyvei, 1902—1940
[21] K. Gy. p. balatoni munkás szerelemféltésből elkövetett tette mély nyomot hagyott a kétlaki munkástelepülések folklórjában. Ezzel az esettel részletesebben is foglalkoztam. Lásd: Nemesik Pál: Az Ózd-vidéki munkásság dalai. Bp. 1975. 52. [22] A Rimamurány . . . Jóléti Intézményeinek ismertetése, 154. [23] U. o. 81. [24] A munkás szabadságtudatának a megnyilvánulása, ha nem is tölti ki az egész műszakot, hanem pl. déli 12 órára kéri a leszámolást. Tehát nem dolgozza ki a műszakot még este 6 óráig, hanem azonnal továbbáll. [25] Vándormadár. [26] V. ö. Nemesik Pál i. m. (1975)62. [27] „Ha akarok leszámolást csinálok, Már én többet a cingyárba nem járok, Megmosom a kezemet a babliszttől, Kék-cédulát kérek a cínmestertől.” V. ö. Nemesik Pál: i. m. (1975) 51. A leszámolás, az új esztendő gyakran variálódik a dalszövegben. [28] „Dernőró'l, ahol pedig az üzemben levő vasgyár elég keresetet ad a munkára vállalkozó lakosságnak, értesülésünk szerint tömegesen vándorolnak ki az ígéret földjére, Amerikába.” Rozsnyói Híradó, 1890. 41. sz. [29] Rozsnyói Híradó, 1906. 28. sz. [30] Rozsnyói Híradó, 1907. 37. sz. [31] A büntetést az egyes üzemek területén elhelyezett táblákra írták fel a munkás megszégyenítése és a többi munkás figyelmeztetése céljából. [32] Lásd: Nemesik Pál: Adatok az 1899-es borsodnádasdi agrárszocialista mozgalom történetéhez. Borsodi Szemle, 1962. 3. sz. 79-83. [33] 1904. évi vasutas-sztrájk. [34] 1906. évi arató-sztrájkok. [35] Lehoczky Alfréd: A borsodi szénbányászat története. II. 1900-1914. Miskolc, 1967. 177. old. [36] Az 1910. évi királdi sztrájk 1910. május 19-én kezdődött. V. ö. Lehoczky Alfréd i. m. 184. [37] U. o. 185. old. [38] Réti László: Az ózdi vasmű sorsának alakulása az I. világháború után. Bányászati és Kohászati Lapok, Kohászat, 107. évf. 1974. 11. sz. 495. [39] U. o. 497. [40] 1922. szeptember 12. [41] A Vas- és Fémmunkások Szakszervezete borsodnádasdi csoportja 1921. novemberében kezdte meg újra működését, több mint kétéves szünetelés után.. [42] Lásd: Réti László: i. m. (1974) 498. [43] Réti László i. m. (1974) 500. [44] Réti László i. m. (1974) 499. [45] Az 1939. évi Várgedére történt internálásnak napjainkban is számos tanúja él még. Visszaemlékezéseik felvétele folyamatban van. [46] Lásd: Lehoczky Alfréd: A borsodi szénbányászat története (1914-1919). III. Miskolc, 1975. 83-85. [47] Az események feldolgozása folyamatban van. Eddigi publikációk nem részletezték a sztrájkot és az internálás körülményeit. [48] V. ö. A Rimamurány . .. Jóléti Intézményeinek ismertetése, 81. [49] Az elbocsátottak közül néhány név: Bed Juon, Babic Vojna, Banyacz Híja, Bokljacz Iovo stb. [50] Pl. Breveník Viktor, Csacsanko Demeter, Dazner János stb. [51] Pl. Vashegy esetében: „Belsejében a vasbányászatot éjjel-nappal nagy szorgalommal űzik az odatelepített íófnyelvű, de magyar érzelmű lakosok.” Rozsnyói Híradó, 1887. 42. sz. [52] „Az RMST Szirk-Vashegyi munkások beszüntették a munkát, és olyan fenyegető állást foglaltak, hogy megfékezésükre összpontosítani kellett oda a csendőrséget”. Rozsnyói Híradó, 1895. 20. sz. 96
