Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Nemcsik Pál: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. fekete könyvei, 1902—1940
csoportra osztom az elbocsátások indoklását, és egy-egy csoporton belül előbb azokat az indokokat veszem számba, amelyek a Munkás Rendszabályok paragrafusainak a megsértését jelentették. Ezeket az indokokat követik majd az egyedi esetek, amelyeket a való élet produkált olyan sokrétűen. Az első csoportba sorolt indokoknál a munkavállaló negatív magatartása állt fenn, a másik csoportnál a munkaadóra hárítható át a felelősség a harmadik a munkás szembenáll a munkaadójával és vagy tudatosan, vagy csak ösztönösen, de az osztályharc vállalása viszi bele a munkaadójával kialakult konfliktusba. — A munkás megsérti a Munkás Rendszabályok előírásait, nem teljesíti vállalt kötelezettségeit. AII. sz. táblázat szerint a munkás számos esetben szegte meg a társas együttélés írott és íratlan törvényeit, a közrendet. Kárt okozott, zavart keltett, hangoskodott. Az ilyen magatartásával nemcsak a Rima munkásközösségeiből, hanem egyéb — kevésbé szervezett - közösségekből is kizárta magát. A Rima - és ez természetes is volt a részéről — exkommunikálta az ilyen munkásokat a törzsgárda munkamoráljának a védelme érdekében. Más kérdés az, hogy ez a morál végső fokon a tőkés-profit biztosításának a szolgálatában állt. Van itt szó bűnvádi eljárásról, köztörvényes bűncselekményről, de enyhébb esetekről is. Már most le kell szögeznem azt a tényt, hogy nem minden esetben marasztalhatjuk el a munkást a megfogalmazott indokok alapján. Hiszen arról a korról van szó, amikor még a munkaadó egyoldalúan szerkeszt ítéleteket, még nem áll a munkás mögött az érdekvédelemről gondoskodó szakszervezet. A másik fél nem is fellebbezhet a maga igazának védelmében. Jellemző a körülményekre, hogy „Közös panaszok vagy kérelmek előadása alkalmával több mint három munkás egyszerre az illető főnök előtt meg nem jelenhet”.18 Az „Audiatur et altera pars!” a monopolkapitalista viszonyok között nem válhatott gyakorlattá. Lássuk tehát a II. sz. táblázat egyes pontjait, amikor a munkást terhelte a felelősség. Itt nem az elkövetett fegyelmi vétségek szigorúsága alakítja ki a sorrendet, hanem a Munkás Rendszabályok paragrafusainak sorrendjéhez igazodtam azok felsorolásánál. A hanyagság, lustaság, kártyázás alkalmával all. paragrafusban foglalt előírást sérti meg a munkás: „Mindenki egész észbeli erejével és testi erejével iparkodjék a reá bízott munkát jól és szaporán teljesíteni”. Ennek a szabálysértésnek a megítélése igen tág határokon belül mozog, és az adu feltétlenül a munkaadó kezében van. Mivel a döntésben a szubjektivitásnak oly nagy lehetősége van biztosítva, mindig a munkás húzta a rövidebbet. A 17. par. előírja, hogy a munkás feltétlenül engedelmeskedjék az elöljárókkal szemben, adja meg a tiszteletet a munkában és a munkán kívül, magát illedelmesen és szerényen viselje. Különben „az engedelmesség megtagadása, fegyelmetlenség és gorombaság a legszigorúbban, esetleg felmondás nélküli elbocsátással büntettetik”. Ennek értelmében kerülhettek a „fekete-könyv”-be az ilyen bejegyzések: „Korek József, 1911. VI. 1. Mérnök úrral szemben való goromba magaviseleté miatt leszámolva; Dorkó Lajos czepe, 1911. VII.ll. Az élelmezési üzlet vezetőjével szembeni gorombáskodása miatt leszámolva; Jászay Dezső, 1907. II. 5. Gyári biró-val19 szembeni gorombáskodás miatt leszámolva”. A kiragadott példák arra mutatnak, hogy a közvetlen munkahelyi elöljárókkal szemben tanúsított engedetlenség, renitens magaviselet alkalmával a munkás csak az egyik kaszttal áll szemben. Ha kilép a munkahelyéről, hiába kerüli ki az igazgatót, mérnököt, üzemfőnököt, mestert, máris szemben találja magát a rimái hierarchia második csatasorával. Büntetik, ha szembefordul a lakótelep lakmesterével, élelmezési üzlet vezetőjével, vagy éppen a gyári bíróval. Ezek a személyek már a lakótelep felvigyázó személyzetének a 76
