Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Nemcsik Pál: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. fekete könyvei, 1902—1940
A nádasdi „fekete-könyv”-ben 1911-ben visszamenőleg jegyezték be az adatokat 1902. IV. 15-ig. Ebben szerepel az elbocsátott munkás neve, az elbocsátás időpontja és az elbocsátás oka. Az adatokat egyszerre írták be ábc sorrendben 1911. május 3-ig. A későbbi jegyzések minden esetben külön kerültek bevezetésre, utolsó ízben 1916. X. 21-én. A bejegyzéseket 1914. III. 18-ig azonos személy végezte. A későbbieknél más írta be az adatokat. Az abc sorrendben bejegyzett névanyag és adatok mellett a könyv az Y betű mutatójánál közli: „A somsályi bányász-sztrájkban résztvettek névsorá(t) 1906. V. 13. (26 fő)”, valamint a „Járdánháza kéri föl nem venni a következőket 1910. III. 1. (6 fő)” bejegyzést. Ez a két emlékeztető jelzi, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az összes üzemágaknál a leszámolt munkások azonos rendszerű nyilvántartása. Itt csupán egy közbülső fokozattal állunk szemben, amikor a Borsodnádasdi Lemezgyár a hozzá területileg legközelebb eső két bányaüzem által megbélyegzett munkások névsorát tartja nyilván. A nádasdi „fekete-könyv” nincsen lapszámozva. Nem hiányzik belőle egyetlen lap sem. A nevek visszakeresése a könyv jobbszéli margóján kiképzett ábc-s mutató segítségével történik. A társulati „fekete-könyv”, miként a fedőlap címfelirata is elárulja, 1911. február 24-től kezdve tartalmazza az elbocsátott munkások névjegyzékét. A legkorábbi bejegyzés: „Mertusz Jenő, 1911. 11.24. Korompa Vasgyár. Mestere ellen elkövetett gyilkossági kísérlete miatt”.1 7 Az adatok 1914. IX. 11-ig azonos személy vezette be a könyvbe. Ezt követőleg 1923-ig új nyilvántartó működött, s majd 1924-ben, 1925-ben ismét változott a nyilvántartó személye. A további bejegyzéseket ismét új személy végezte 1927-ben, 1937-ben, s végül 1940. XI. 10-én történt bejegyzés ismét más személytől származik. A könyv adatai némileg differenciáltabbak a nádasdi „fekete-könyv” adatainál. A név mellett többnyire közlik az életkort (pl. 17 éves), vagy a születés dátumát, helyét (lakóhely, néha megye), nem rendszeresen jelzik a munkás munkakörét (pl. generátori lakatos), az üzemágat már pontosabban bejegyzik, ahonnan elbocsátották (pl. Nándor- hegy), a leszámolás időpontját, esetleg az elbocsátással kapcsolatos dokumentum jelzetét (pl. 3028 Bp. 1912. VIII. 10. Vezérigazgatósági körirat.), s végül az elbocsátás okát (pl. szociális elvek terjesztése miatt). Az eredeti bejegyzést nagyon ritkán húzták át, nem radíroztak, nem javítottak. Igen ritka esetben alkalmaztak helyesbítést a későbbiek során. Ilyen javítások: „Mérnök úr büntetését elengedte. I. 16.”, vagy „Kegyelemből visszavéve”. Mint jelentősnek látszó formai sajátosságot említem meg azt, hogy a korompai sztrájk miatt elbocsátott 249 munkás neve piros tintával került bejegyzésre. Ez a formai elem már önmagában sokat elárul az esemény súlyosságából, melynek értékelését a későbbiek során végzem el. A könyvek bejegyzésének technikája egyáltalán nem lehet közömbös számunkra az olyan források elemezésénél, amelynek „szerzői” és a szereplői ma már nem élő személyek, s nem lehetnek interjúalanyok az egyes események egybevetésénél. Egy-egy aláhúzás, vagy a nyilvántartott adatok sorrendjének a felcserélése, egyes elemek kiemelése, alkalmanként magyarázó fogalmakkal való pontosítása, hangsúlyosabbá tétele különös jelentőséggel bírhat. Az adatok szigorúbb, vagy enyhébb jelzőkkel való körülírása hangulati elemekkel érzékeltetheti a munkaadó és a munkás közötti viszony alakulását. Ezeknek a formai elemeknek az egyeztetése, a kialakult gyakorlathoz való igazodása, vagy az 74
