Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Varga Gáborné: A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda szerepe a vasgyári munkásság művelődésében
Az 1930-as évek a munkásságra is súlyos megpróbáltatásokat hoztak. A nagy nyomor enyhítésére akciókat szerveztek. „Minden 30 filléres tombolajegy megvásárlásával enyhül a nyomor” — hirdették az álszent frázisokat. Dalosünnepet is rendeztek az ínségakció javára. A munkások nyomorával való együttérzést kívánták érzékeltetni. Részt vett: a helyi Tiszti Dalegylet, a Jószerencse, a Felsőmiskolci Dal- és Önképzőkör,, a híres miskolci katolikus Cecilia Énekkar és a helyi Református Vegyeskar. A Vasas Dalárda visszautasította a részvételt, mert tudta, hogy a nyomor sem tombolajegyekkel, sem hangversenyekkel nem enyhíthető. Az országos munkásdalos ünnepségeken való részvétel még szélesebb közönségkapcsolatot jelentett. Már a 10 éves fennállásukig 4 alkalommal vettek részt találkozókon.34 Ismét másféle közönségkapcsolatot és egyúttal megtisztelő rangot jelentett az, hogy a Zeneművészeti Főiskolán rendezett hangversenyekre meghívást kaptak. 1938., 1948. A legszélesebb, szinte az egész országgal való kapcsolatot a budapesti Rádió nyilvánossága jelentette. A 10 éves jubileumon elhangzott „már eddig 3 alkalommal szerepeltek a budapesti Rádióban”. 1934. évi rádiószereplésük alkalmából ezt olvashatjuk: „Vasárnapi rádióhangversenyük újabb állomása lesz eddigi sikeres szereplésüknek és újabb elismerése tudásuknak. Ez az egyetlen vidéki dalárda, amelyik ismételten meghívást kap rádiószereplásre.3 5 1938-ban újból hallhatta őket az ország a Rádióban. * * * A Vasas Dalárdát művészi kiteljesedése csúcsán érte a II. világháború kitörése. Sok dalost behívtak katonának, Gránát Józsefet is — munkaszolgálatra rendelték be, ami 3 és fél évig tartott. A háború alatt a kórus szereplései megritkultak — politikai okokból is — és csak ritkán találkozhatunk egy-egy hírrel. 1943-ban rövid ideig Nagy Gyula vezette őket, az első karnagy testvéröccse, aki zongorahangoló volt. A háború után — Gránát József hazatérésével újra megindult a munkájuk. Még minden csupa rom volt — de a Vasas már hirdette az új életért a harcot. 1945. április 17-én a Miskolci Színházban hangversenyt tartottak, a Gránát József által szervezett Miskolci Filharmonikus Zenekarral. Grieg: Új föld felé c. művét énekelték zenekari kísérettel. Ez volt Miskolc város első nagy művészi megnyilatkozása a felszabadulás után. „A Filharmóniai Társaság, a sikerekben gazdag múltú és most is jól helytálló Vasas Dalárdával együtt, vasárnap bizonyságot tett nagy jövőjéről, s arról, hogy az egész város társadalmának erkölcsi és anyagi elismerését megérdemli.”36 1947-ben a kultúrverseny győztese lett a kórus. 1948-ban utolsókat lobbant a fénye. A Dolgozók Énekkarainak Országos Szövetsége rendezésében az ország 17 legjobb énekkarával hangversenyt adott a Zeneművészeti Főiskolán. A hangversenyen, amelyet a főiskolai tanárok, zenekritikusok, zeneszerzők hallgattak végig — a Vasas Dalárda nagy sikert aratott. Mozart: Vihar c. hatalmas kórusának eléneklése után a Zeneművészeti Főiskola telt háza percekig tapsolt és ünnepelte a Vasasokat. A kiváló énekkar rövidesen önálló estet ad a Főiskolán. Azt megelőzően Gránát József tanár, a kórus művészeti vezetője, a kórusművészetről tart előadást tanárok részére a Zeneművészeti Főiskolán rendszeresített tanfolyamon.3 7 A tervezett hangverseny soha nem valósulhatott meg. 1948. augusztus 20—22-én szép sikerrel részt vettek Budapesten az I. Nemzetközi munkáskórusversenyen ... és 1948 novemberben már szakszervezeti Férfikarként működtek Forrai István vezetésével — röviddel ezután a kórus beolvadt a Diósgyőr-vasgyári Művészegyüttesbe. 69
