Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Varga Gáborné: A Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda szerepe a vasgyári munkásság művelődésében
A DIÖSGYÖRVASGYÁRI VASAS DALÁRDA SZEREPE A VASGYÁRI MUNKÁSSÁG MŰVELŐDÉSÉBEN VARGA GÁBORNÉ A XIX. században Európában a termelőerők nagyarányú fejlődése következett be. Magyarországon a század 60-as éveiben indult meg a tőkés nagyipar kibontakozása. Az egyik legfontosabb bázisa Diósgyőr lett. A Miskolc közelében működő régi, Fazola Henrik által alapított vashámort áttelepítették, a mai helyén 1868-ban állami tőkével megkezdődött egy új, nagy vasgyár építése. Ez a gyár 1890-ben termelése folytán már első helyet foglalt el a magyarországi vasgyárak között és csaknem 5000 munkást foglalkoztatott. A gyár fejlesztésével egyidejűleg lakótelep is épült és itt ugyanebben az időben 1879 lelket számláltak. A vasgyárban dolgozó munkások, főleg csehek, morvák, stájerek, cipcerek — és magyarok is, a Monarchia egész területéről kerültek ide — magukkal hozva szokásaikat, ízlésüket, idegen ajkúságukat. A Vasgyártól kapott számos kedvezmény, magasabb fizetés, mint másutt, lakás és más juttatások folytán erős függésbe kerültek, és az emberi és politikai magatartásukat ez egy ideig befolyásolta. A Vasgyár alapításának és fejlődésének első évtizedei egybeesnek a magyar munkásmozgalom kibontakozásával. Az 1868-ban megalakult Általános Munkásegylettel indult meg hazánkban a munkások körében a művelődés. 1899-ben a szakszervezeti kongresszus elhatározta a Szak- szervezeti Tanács felállítását, melynek egyik célja a munkásság szellemi képzése és oktatása volt. 1890-ben megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt —, és különösen a baloldala, erőteljesen küzdött a nagy tömegek oktatásáért és neveléséért. A hivatalos művelődéspolitika célkitűzései változtak a munkásmozgalom alakulásától és a baloldali művelődési mozgalmaktól függően. Amikor a hivatalos művelődéspolitikával ellentétes munkásmozgalmi és paraszti népművelés egyre nagyobb eredményeket ért el, a kormányzatnak rá kellett döbbennie, hogy azt a hatalmas fegyvert, amit a művelődés jelent, nem engedheti ki a kezéből. A 90-es években a helyzet egyre égetőbben sürgeti az állami kezdeményezést. Egyre több vezető politikus mutat rá, hogy a munkásságot és parasztságot el kell vonni a „szocialista métely” hatása alól. A munkásmozgalom erősödése arra kényszerítette az államot, hogy népművelési intézményeket szervezzenek. A Vasárnapi Munkásképző Országos Bizottság irányításával a fővárosban és vidéken egyaránt tartottak előadássorozatokat. A munkásmozgalom Miskolc-diósgyőrvasgyári kezdetei is erre az időszakra esnek. A vasgyári lakótelep szomszédságában levő Miskolcon zömében kisipari munkások dolgoztak. Az első osztályharcos szervezkedés közöttük indult meg. A Vasgyár hatalmas munkástömege Miskolcról kapott politikai indíttatást. 1902-ben már működött Miskolcon szociáldemokrata pártszervezet. „A miskolci pártszervezet egy kis jóakarattal nagy eredményeket érhet el. Ott a közelben dolgozik a Diósgyőr-vasgyárban 4000 munkás” - olvashatjuk a szociáldemokrata pártvezetőség tagjának tudósítását a miskolci pártszervezet működéséről.1 A vasgyárban 1906-ban alakult szoc. dem. pártszervezet. „1902-ben a diósgyőri- Vas- és Acélgyár munkásainak népgyűlésén kimondták a vas- és fémmunkások miskolci fiókegyletének megalakulását.”2 57
