Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója
Mind a lutheránus, mind a kálvinista templomban már a pap szava hallatszott, midőn azokhoz éránk; így a katholikus barát, és a görög nem egyesült templomot látogattuk meg. Görög nem egyesült templomban most valék legelőször, melyről azonban, hogy teljes ítéletet hozhassak, kevesebb ideig voltam bent, mintsem, hogy azt tehetném. A templom csupa apró cifraságokkal telt; benne az isteni tisztelet orgona nélküli untató éneklésből, a papnak a templom elrekesztett részébőli egynehányszori elő- és eltűnéséből és mellveregetésből állott. A katholikus templomból kijővén Leskó társam egy, a templomból hasonlóan kijött bordélyházi virágot mutatott, — kit e napokban tudatlanságból esernyővel kínált meg volt. Kíváncsi voltam a csalóka arcot megpillantani, barátom is kívánta ezt, csakhogy én félről kívántam ezt tenni, barátom pedig szemközt akarta ezt velem megtétetni. Ez menetünkbe zavart okozott, mindamellett barátom a kéjhölggyeli szemközt lehetést elérte, azonban kívánsága teljesedése nélkül, mert ő ugyan megpillantá a nőt, ki neki szemtelenül szemébe vigyorgott, de én reá sem tekintve haladtam el előtte, mert úgy érzém, hogy ha barátomat utánozom, jobb érzelmimet sértem az által. Barátomat ezen magamviselete különösen felbosszantotta, ki mintegy sárba taposva érezé magát anélkül, hogy én is abban részesültem volna. Ezen jelenet után megfordulván a Búza piacon egy liqeuört áruló boltjában, a sörházig tettük sétánkat. A beszélgetést barátom folytatá, atyjával volt kedvetlen, jelenleg azonban már helyes viszonyát adván elő. [...] Augusztus 7-én, hétfőn: Felkelvén, Fűrésszel és Darvassal a bizottmányi ülésbe mentem. A terem, melyben 10-ig valék, tömve volt. Határoztatott — választmányi kidolgozat útján —, hogy Borsod 1200 önkéntes beállás által alakítandó felszerelt katonát küldend Zentára. [...] Augusztus 8-án, kedden: Korán felkeltem után, a reggelt megtekintendő összejárván a tetemvári pincéket, visszajöttemkor a szomszéd kalapos legényeket — mesterségük látása végett - látogatám meg, kik éppen szavuk szerint a gyapjút sokponálták (sopolták; soppen). Hazajővén a Kallóst olvasám, ezután pedig a Kossuth hírlapot, Markusovszkyt hall- gatám. Nem mulaszthatom el e melletti magam viseletét megrovás nélkül megemlíteni, szüntelen gyerekes rosszindulattal akadályoskodván M. olvasásán. Egy rossz, bennünket mások által megvettető hiba, mely néha, leginkább rossz szeszélyességemkor bennem fejét felemeli. A hallgatás után ismét a kalaposokat látogatám meg, ezután pedig ismét a törvényeket vevém elő, míg végre elszenderedtem. Álmom után a régtől olvasni kívánt és Zschokke művei közül „Atamontadé”-t kivévén, legelőször nevezni hallott „Princessin von Wolfenbüttel” című novellát kezdém olvasni, azt folytatva ebéd után is, míg végül Lajos nagybátyámtól kaptam egy levelet, melyben tudósít, hogy Vilmos öcsém minden tartóztatás ellenére Kassán önkéntesnek állott. Ez nekem sehogy sem tud tetszeni. A gyámoltalan fiú a legaljasabb söpredék közé tiporva, hogy ha testileg nem is, lelkileg mégis elvesszen. Nagybátyámat nem akarom okozni, mindamellett mégis, ki tudja, történik-e ez, ha szegény szüléink élnek! Ezután fürdeni mentem. A víz ismét zavaros volt, tehát nem fürödtem. Vacsora után a búzavásáron és a piacon tevém sétámat. [...] Augusztus 12-én, szombaton: A magánjog tanulása után Boda Jánost, egykori rajzmesteremet látogatám meg. 53
