Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója

hajdúné volt. Két gyertyával kezünkben legelőre egy pataktól keresztül folyt stolnán vitt utunk, onnan lépcsőn fel mintegy 5 üregbe jutottunk. Életemben most valék legelőre barlangban. Valóm egész lelkesülés volt, melyben a szellemmel, mit bennem e csudás daráskő alakzatok előhoztak, szinte magamat eltölteni nem tudtam eléggé. Kijővén a barlangból, miután az itteni korcsmárosnéval még egyszer összejöttem, nemsokára egy alkalmatosságot találtam, melyen a szekeres mellett helyetfoglalva és a bentülőktől, egy asszony, egy leány, egy ősz férfi, egy hetyke fiatal esküdttől legkevésbé sem méltatva, azután most vissza Miskolcra értem. Útközben mai regényes érzelmeimmel valék eltelve. [...] Július 15-én, szombaton: 5-kor történt felébredésem után a jogi leckéhez fogtam, nem sokára ismét elaludtam. Ez jellemzi egész délelőtti időmet; többnyire Kallós volt kezemben' és mégis igen kevésre mentem. Délután a városnak a két domb alatti és diósgyőri részét jártam be. Elszórt ronda kunyhók, a szegénység és műveletlenség szomorú jelei jellemzik azokat leginkább. A séta után Fűrész látogatott meg. Beszélgetésünk legfőbb részét a bordélyházakróli viszon nyilatkozatok tevék. Elmenetele után naplómba e hó 13-át jegyezém. Július 16-án, vasárnap: Esős idő lévén, az egész délelőtti időt a szobámban töltém, hosszú alvásom után a joggal elfoglalva. Délután Fűrésztől meglátogattatva, azután Bakos Erzsit látogatám meg. A beszélgetés hosszú folyamatját — valamint miután az csak mindennapias volt, valamint fárasztó — úgy haszontalan volna is itt előadni. Róla csak annyit, hogy egész látogatásom ideje alatt 4-től 7-ig Erzsivel egy szobában magunkra hagyatva egy pamlagon egymás mellett helyet foglalván, szüntelen beszélgettünk, eleinte elevenséggel, végül ha­nyatlott érdekességgel. A látogatás mellett különösen tűnt fel nekem, hogy az egész idő alatt — mint már említém — bár az általam látogatott nőnek egy otthon volt özvegy anyja és 2 13—16 éves leánytestvérei is vannak, mégis szüntelen magunkra valánk hagyatva. Ez meglehet, hogy más körülmények között kedvem szerint lett vona, jelenleg azonban [mivel] annak érzett, hogy ezáltal csupán a nő által fogadtattam és nem családja által, engemet ki nem elégített. Bakoséktól Leskót látogatám meg, nála 8-ig mulatva. Beszélgetésünk fő tárgyát tévé társamnak Debrecenben egy bizonyos Csurkó Julcsával volt kifejlett szerelmi viszonyának általa történt érdekes elbeszélése, mire én azt nyilvánítám ki neki, mint valék a múlt napokban Rohrbach-, más[képp] Nádpatakinál. Hazajővén, mivel egy tál ételből állni szokott vacsorámat ebédkor megevém, egy itce tejből állott vacsorám után az álom karjainak adám magam. [. ..] Július 17-én, hétfőn: Estve felé Hendeléket látogatám meg, előbb az egyedül otthon volt Szabó Klárival, azután a két Hendellel (atya és fiú) beszélgetve; ez utóbbiakkal leginkább a máma közzétett miniszteri rendeletről, melynél fogva Borsodnak rövid idő alatt Zenta vidékére 12 000 [!!] kell küldeni. E rendelet, mely a miskolci őrsereget is illeti, nagy rémülést okoz városunkban. Vacsora után itthon maradék. [...] Július 19-én, szerdán: Reggel 5 után felkelvén, legelőre is a magánjogot vevém elő. Ezután megtudandó, vájjon nem jött-e Bodortól egy levelem, testvéréhez, a fiatal Debreczeni Lászlónéhoz mentem. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom