Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója

mindenkinek meg akarom az illő tiszteletet megadni, úgy természetes, hogy nekem is kedvemre van, ha inkább a tisztelet, mint a megvetés tárgya vagyok —, mindamellett e címzés nekem igen ellenemre van, nem találhatván létesítve általa azon viszonyt, melyet én ember és ember között látni kívánék”.

A svájci német író tanácsai azonban más okokból is vonzóak lehetnek Alexy számára: immár a társadalmiakon túlmenő, tisztán alkati, személyes okok folytán is. Ahogy ui. már e szemelvények — de még inkább a miskolci napló egész megmaradt szövege is — érzékeltetik, Alexy sajátos: ingadozó, elhatározásra, cselekvésre szinte képtelen, határozatlan alkat: ilyenként — ha más léptékben is persze — de szinte tükörképe francia kortársának, az Érzelmek iskolája fiatal Frédéric Moreau-jának; magányérzetében éppúgy, mint (azt ellensúlyozandó) mintakép és érzelmi társ keresésében. Alexy miskolci két hónapja ui. végül is elsősorban keresésben telik el: barátot (sőt egy névazonosság alapján rokont is) keres magának és női ideált — mindkét esetben azonban olyan mércét állítva fel a maga számára a kapcsolódás feltételeként, melyen — ő maga is tudja — kivált az őt elbocsátó társadalmi rétegből, senki sem fog tudni átlépni. Sem barátai, akiket sokkal gyakorlatibb, korukhoz és színvonalukhoz illően elsősorban nyersen szexuális problémák foglalkoztatnak — nem mindig káros követelmények nélkül; — sem a társaságába kerülő nők, akiket (s ez is elég világosan megérezhető) a kispolgári flört, vagy a kispolgári házasság lehetősége fordít az érezhetően rokonszenves fiatal Alexy felé; utóbbi szándékukban a fiatalokat nyilván nem véletlenül, kettesben hosszan magukra hagyó szülők által is támogatva. Ez az ember szinte szomjazza a maga hétköznapi lényéhez illően konkrét és személyes formában tálalt, ugyancsak hétköznapian morális tekintélyt, ha végül is ő maga elég reménytelenül kísérli meg követni a svájci próféta tanácsait: az edelényi szerelem emlékének és körülötte nyüzsgő női világ valóságának egyre sűrűbb hálóit nem tudja szétszakítani.

Mint ahogy végül is egyre jobban belekeveredik e hetek mindent hatalmába kerítő, minden érzelmen egyre erősebben uralkodó problémájának, a politikának hálójába is. Alexy miskolci hónapjai ui. — mint már említettük — 1848 nyarára esnek: olyan időszakra, melyben párhuzamosan forradalom és ellenforradalom országos — sőt európai méretű — konfliktusának érlelődésével, a politikát életéből és naplóiból szinte kétségbeesetten kirekeszteni akaró Alexy életén is lassan eluralkodnak annak kérdései: egyre legyűrhetet- lenebb konfliktusban az egyéni tökéletesbülésnek azzal a programjával, amit hősünk maga elé kitűz. E konfliktus központi, mert a programmal legteljesebben szembenálló, őt a tökéletesbülés zárt köréből mintegy kilépni kényszerítő, konkrét problémája a katonává létei kényszerének egyre szorongatóbb veszélye. Reális veszély, hiszen először Alexy Pesten élő öccse Károly, később másik, otthon maradt öccse, Vilmos is belép a hadseregbe és a nyár folyamán neki magának is egyre több ismerőse áll katonának. A romantika azonban most már a forradalom egyre inkább érezhető sodrában jelentkezik, félretolva a középszerű formákat és megoldásokat. Alexy először morális érvekkel igyekszik védekezni vonzása ellen: az emberöléstől való iszonyára hivatkozik. Később, bevonuló barátaival vitatkozva, büszkén hivatkozik nemzeti közömbösségére, sőt kozmopolitizmusára. A polgári átalakulást fenyegető veszélyek hírére és a környezet pszichikai nyomására azonban ő is enged: míg először még bármilyen pénzt hajlandó lenne megadni, hogy kiválthassa magát a katonasorból, alig néhány hét múlva már elszégyelli magát s módosítja álláspontját: önként nem jelentkezik, de ha mennie kell, nem vonja ki magát. Jellemző azonban, hogy ezzel a fontolgató visszahúzódásával (s valójában inkább csinált) érdektelenségével a politika iránt lassan szinte elszigetelődik: bevonuló barátait kevéssé érdeklik magasztos erkölcsi intelmei, melyekkel a katonaságnál erkölcsi tökéletes30