Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Vörös Károly: Miskolci hétköznapok 1848 nyarán. Alexy Lajos naplója
kivált a Felső-Magyarországon ekkor már erősen hanyatló sz. kir. városi polgársággal azonos jellegű kereskedelmi és ipari funkciókat ellátó, ezzel nemegyszer már konkurráló, sőt olykor (s éppen ezekben a vonatkozásokban) felül is múló ún. polgárvárosok lakói. Mint e városok funkciói utalnak is rá: elsősorban kézműiparos és kereskedő polgárság ez — ám a jogi kereteken belül élénkülő kereskedelem és részben belőle kinövő kezdeti manufaktúrák, valamint (ha egyre népesebb, de ugyanakkor technikailag és vagyonilag egyre nyilvánvalóbban fejlődésképtelen) céhes kézműiparosság útjának már egyre érezhetőbb szétválásával. Mert a polgárosodás lehetőségeit a kereskedők fogják tudni jobban megragadni és kihasználni; — velük szemben a kézműiparos egyre alárendeltebb helyzetbe kezd kerülni, a polgárosodásnak, vagy már inkább csak a kispolgárosodásnak is egyre szűkülő lehetőségeivel. Ugyanakkor kapcsolatainak építésében társadalmi és kulturális igényei még a csak szerény kereskedőpolgárt is már az értelmiségi-alkalmazotti rétegek: elsősorban a városi és uradalmi, az állami szolgálatból elsősorban az alacsonyabb rangú, könnyebben hozzáférhető helyi kamarai hivatalnokság, s az értelmiség felé irányítják, ha eközben persze még megtartva is, de lassan már lazítva kapcsolatait a kézműiparosság felé. Jelentős, már nem a mezőgazdaságból élő, legfeljebb (s többnyire) kis szőlőbirtokkal, a kereskedelem most bontakozó új lehetőségei folytán azonban viszonylag (kivált a céhes iparoshoz mérve) számottevő kis tőkével rendelkező, csaknem egészében nem nemesi rétege ez a magyarországi társadalomnak; figyelemre méltó kivált a polgárosodás, és az annak tartalékját és sürgetőjét egyaránt alkotó kispolgárosodás szempontjából: éppen a feudális előjogoknak szinte teljes hiánya folytán csaknem jelentősebb feszítőerővel a sz. kir. városok polgárságánál is, többségében vagyonilag annál nem is alacsonyabb színvonalon. S ha e polgárság — túlnyomó része a mai magyar államterületen kívüli városokban lakván, soraiban erős nem magyar elemekkel — történetírásunkban az alföldi típusú mezővárosok parasztpolgárságához, vagy akár általában a céhes polgársághoz képest némileg háttérbe szorult is, látnunk kell: törekvései és céljai végső fokon az utóbbiakéval azonos társadalmi mozgásnak: a feudalizmus intézményes keretein kívül felemelkedni próbálkozó elemek polgáriasodási kísérleteinek áramlatába tartoznak. Ennek sodrásában kétségtelenül ez a réteg jut legmesszebbre, nemcsak funkciójában, de ennek megfelelően sajátos életmódjában és környezetformáló igényeiben is, legalább viszonylag, valóban polgárosodva. Mert városkáinak képe, legalább a központban már urbanizált — vagy legalábbis nem falusias többé: zárt utcafalakkal, itt-ott emeletes házakkal, s bennük, ha még többnyire csak szerényen is, de már polgárias—városias otthonokkal, s egyre inkább polgárias érzelmekkel, polgárias, vagy legalább kispolgárosodó társadalmi pszichikummal is. Valóban, végigolvasva Alexy naplójának teljes szövegét, meglepő gazdagságban bontakoznak ki belőle ennek a városi kereskedő—alkalmazotti—értelmiségi kispolgári világnak és társadalomnak jellegzetes alakjai, viszonylatai. Annál is könnyebben, mert szülővárosa Rozsnyó és a sokszor felkeresett Rimaszombat éppúgy ezt a társadalmat foglalják magukban, mint maga Miskolc is — ahol neki magának ugyancsak kereskedő rokonsága él — s iskolája: a késmárki és az eperjesi kollégium is elsősorban ennek a rétegnek értelmiségi képzését és emelkedését szolgálja. Alexy miskolci társasága is szinte kivétel nélkül ebből a rétegből kerül ki: gyógyszerészsegéd, joghallgató, teológus (Miskolc egyik legnagyobb polgári kereskedő családjából) mellett uradalmi kishivatalnokok, kereskedők - s hozzájuk mintegy emelkedni akarva csatlakozó, de már némi fenntartással kezelt iparosok: csizmadia, mézeskalácsos bukkannak fel. Körükben Alexy teljesen természetesen mozog, de jellemzően nem érzi már idegennek (sőt nagyon is tanulságosnak és élvezetesnek találja) a zsidó könyvkereskedő-segéd társaságát sem. S ennek megfelelőek az érintkezés színhelyei és formái is: a patika, a szerény kistisztviselő, vagy a rajzmester lakása, a csizmadiaműhely, vagy a bolt, ahol Alexy a pultnak dőlve udvarol. De ugyanakkor e réteg — s már 28
