Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
értékelte a lap: „A nap folyamán a tüntetők elfogták a bűzözőket. A felelősségre vonás megtörtént.”11 7 A gyülekező és a kiváncsiskodó emberekből egyre szaporodó tömegben terjeszteni kezdték a hírt, hogy az előző nap börtönbe zárt „ávósok” felett különleges bíróság fog ítélkezni. Vörös Balogh Istvánt, Németh Jánost és Antal Gyulát ugyanis az éjszaka folyamán fogva tartották.118 Reggel 8 óra körül a megyei tanács épülete előtt összeverődött csoport egy része fegyveresen átment a megyei börtönhöz. Ismét megjelentek az előző napi lincselésekben kulcsszerepet játszó figurák, akik dühét tovább növelte, hogy az éjszaka folyamán eltávolították a város utcáiról előző napi gyilkosságaik áldozatait. Vezetésükkel vonult be a tömeg a börtön udvarára, S. D. és Sz. Z. a cellákat sorra járva elővezette a három rendőrt. A megyei tanács nagytermében ekkor már nagyon vegyes összetételű társaság tartózkodott, a megyei munkástanács jószándékú tagjaitól kezdve katonák, rendőrök, véletlenül odavetődött emberek stb. A tanácsházát egyetemisták őrizték, akik nem engedték be a tömeget, csak a három foglyot és fegyveres kísérőiket. Miután a foglyokat bevezették a tanácsterembe, a munkástanácstagok faggatni kezdték őket, hogy mi történt a rendőrségen kivégzett egyetemistákkal; Antal Gyulát azzal vádolták, hogy az „egyetemisták” kezét az asztalhoz szögezte, úgy vallatta őket. Az alaptalan vádakkal szemben természetesen mindhárman védekeztek. Németh János és Vörös Balogh István megkísérelte elmondani, hogy mi történt előző nap a rendőrségen — sikertelenül, hangjukat elnyomta az utcáról beszűrődő üvöltés. B. G.-ék ugyanis az utcán, hasonszőrű társaik között kezdték terjeszteni, hogy nem kell bírósági tárgyalás, a rendőrtiszteket le kell dobni az első emeleten levő terem erkélyéről és majd a tömeg ítélkezni fog. Erre a célra szabaddá tették a tanácsterem erkélye alatti járdát, és Sz. Z., B. G., N. Z. és P. I. vezetésével egy 30—40 fős csoport elsöpörte az amúgy sem nagy ellenállást tanúsító kapuőrséget, s behatolt a tanácsterembe. Vörös Balogh Istvánt és Németh Jánost egy jobb érzésű fegyveresekből álló csoport közrefogta és kituszkolta a tanácsteremből. Mindkettőjüket átöltöztették, Németh fejsérülését eltakarták, s szoros gyűrűbe fogva a megyei tanács hátsó kapujához kísérték. Ott megállítottak egy teherautót s a két rendőrtiszt fegyveresek kíséretében sikeresen elmenekült. A megmentésükben szerepet játszó személyek közül Antal Gyula, Toldi, Szilágyi János és Reményi (Reiszmann) Sándor neve ismeretes.119 A tanácsterembe behatolt csoport dühe ezalatt teljes egészében Antal Gyula rendőr törzsőrmester ellen fordult; kiszorították a terem erkélyére, majd az erkély korlátján keresztül az utcára dobták. Antal Gyula azonnal elvesztette eszméletét. A csőcselék megrohanta, alaktalanra rugdosta, taposta, majd előző napi cselekedeteik színhelyére, a közelben levő szovjet emlékműhöz vonszolták, s Gáti Gyula és Freimann Lajos éjjel eltávolított holttestének helyére felakasztották. Miskolcon egy bűnözőkből, lumpen elemekből verbuválódott csoport — létszáma nem lehetett több 100—150 főnél — a nekik jelenlétükkel asszisztáló kíváncsiskodók, vagy éppen a brutális gyilkosságok politikai következményeire spekuláló egyének passzív segítségével megteremtette a rémület légkörét. Freimann meggyilkolásának ebből a szempontból érthetjük meg a célját; az a tény, hogy Miskolcon gyilkoltak, mert egy ember felemelte szavát a brutális csőcselék garázdálkodása ellen, megfélemlítette azokat a tízezreket, akik elítélték a gyilkosságokat. Nagyon tanulságos annak vizsgálata, hogy kikből állt a „nép”, mely végrehajtotta „ítéletét”. Kutatásaink során 33 olyan személy szociális adatait állt módunkban megvizsgálni, akiket az október 26—27-i eseményekért bírói úton felelősségre vontak. A 33 főből 20 nem végezte el az általános iskola 8 osztályát, kettő pedig analfabéta volt. Foglalkozásukat vizsgálva közülük 27 alkalmi és segédmunkás (rakodó, kocsis, gulyás stb.), 4 fő 262
