Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében

F. R. eltávozásával a megyei vezetésen belül átmenetileg megszűnt az a politikai vonal, amelyet ő képviselt. Az október 26-i események azonban két csoportra szakították a megyei—miskolci vezetést. Az egyik csoport összeroppant, és vagy képtelen volt vezetni, vagy pedig elhagyta a munkahelyét. A vezetés másik csoportja megkísérelte menteni ami menthető és minden erejét az alapkérdés, a közbiztonság megteremtésére koncentrálta. Ez utóbbi csoportba tartozott Déri Ernő, Grósz Károly, Deme László, Fazekas László és a megyei—miskolci párt- és tanácsi vezetés több tagja, de túlzás nélkül ide sorolhatjuk az első munkástanács több elnökségi tagját is. Tevékenységük október 26-án este két irányban bontakozott ki. A megyei munkás- tanács vezetősége áthívta a megyei pártbizottság képviselőjét a megyei tanács épületébe, a legfontosabb teendők megbeszélése érdekében. Grósz Károly ez alkalommal zsebre tett egy lepecsételt munkástanácsi igazolványt. Mivel eredeti foglalkozása nyomdász volt, a Borsodi Nyomdában tanulta a szakmát, nyomdabeli régi munkatársai, Szűcs Andor, Sán­dor Nándor és mások segítségével elkészítették a megyei munkástanács igazolványainak és bélyegzőjének másolatát, s az így megszerzett igazolványokkal ellátták a megyei és városi pártvezetés és apparátus tagjait, akik számára — pozíciójukból fakadóan — fontos volt, hogy szabadon mozoghassanak. Deme László, a megyei tanács elnökhelyettese pedig meg­kapta a megyei munkástanács elnökétől a megyei munkástanács bélyegzőjét, s megkezd­ték egy rendfenntartó karhatalom szervezését, mely akció során a pártapparátus tagjait is ellátták fegyverrel.110 A rendőrség elleni támadás közvetlen, érzékelhető eredménye ugyanis az volt, hogy Miskolcon a rendőrség megbénult, szétesett. A megyei rendőrkapitányság épületében kü­lönféle kétes elemek garázdálkodtak, kifosztották az épületet, a fegyverkészleteket teljes egészében kiosztották, pontosabban széthordták. Ilyen módon nagy mennyiségű fegyver jutott gyerekek, bűnözők és lumpen elemek kezébe. A rendőrség épületében garázdálkodó, fosztogató egyéneket durván két csoportra lehet osztani. Sok volt közöttük a gyerek, a fiatal suhanc, akik kalandvágyból, hamis romantikától vezérelve akartak fegyvert szerezni. Sok volt azonban az olyan egyén is, akik a megszerzett fegyvert a szocialista hatalom megdöntésére kívánták felhasználni. A rend­őrség épülete hosszú ideig nyitva és őrizetlenül állt. Az ment be és vette el a fegyverekből aki akart. A dolgok logikájából következik, hogy ebben a helyzetben — és ott a rendőrsé­gen — elsősorban azok akartak fegyverhez jutni, akik ezt a fegyvert a szocialista rend képviselői ellen kívánták használni. A rendőrség szétverésével, a köztörvényes bűnözők kiszabadulásával, a csőcselék felfegyverzésével súlyos helyzet alakult ki Miskolcon. Ekkor fordult Deme László az egyetem katonai tanszékének vezetőjéhez, hogy adjon embereket a kitört rabok megfé­kezéséhez. A katonai tanszék parancsnoka, Z. B. a kérést megtagadta.111 Október 26-án a Tizeshonvéd utcai ÁHV karhatalmi laktanya parancsnoka érintke­zésbe lépett a Diákparlament vezetőivel. Az államvédelmi sorkatonák között ugyanis a városszerte dúló uszítás és lincselések következtében feszült hangulat alakult ki, amelyet csak fokozott, hogy az épület környékén nagyobb, fiatal suhancokból álló csoportok őgyelegtek. Várható volt, hogy az államvédelmi főosztály után a karhatalmi laktanya kerül a támadás középpontjába. A parancsnok kérte a Diákparlamentet, hogy küldjenek egyetemistákat az épülethez. A diákparlament egyik vezetőjének utasítására mintegy öt­ven főből álló egyetemista csoport autóbuszon a laktanyába ment. Balajti András egyetemi hallgató irányításával. Miután megérkeztek, a laktanya katonái — a Diákparlament vezetői és a laktanya parancsnoka előzetes megbeszélései értelmében — átadták fegyvereiket az egyetemistáknak, majd tisztjeikkel együtt szabadságos leveleket állítottak ki számukra, s 260

Next

/
Oldalképek
Tartalom