Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
államvédelmi hadnagyot. Strelecz János rendőr hadnagyot és Gáti Imre államvédelmi századost pedig olyan súlyosan bántalmazták, hogy kórházba szállítás után, eszméletük visszanyerése nélkül elhunytak.10 2 A rendőrség épületébe behatoltak olyan félrevezetett emberek is, akik miután meggyőződtek az egyetemisták kivégzéséről teijesztett hírek valótlanságáról, s látták a csőcselék vérgőzös rombolását, megkísérelték menteni a rendőrök, az államvédelmi sorkatonák és tisztek életét. Túlnyomó többségük az ormosi bányászok közül került ki. Közreműködésükkel több államvédelmi és rendőrtiszt, valamint államvédelmi sorkatona életét sikerült megmenteni.103 Vörös Balogh István alezredes, és Németh János hadnagy egyenruhában találkozott szembe egy benyomuló bányász csoporttal. Vörös alezredes felvilágosította őket, hogy a védők kezében nincs fegyver, s az egyre erősebbé váló lövöldözés nem a rendőröktől, hanem az épületen kívülről származik, azoktól a személyektől, akik a rendőrség ablakaiból kidobált, s egyéb úton megszerzett fegyverekkel lőtték az épületet. A csoport tagjai kijelentették Vörös Balogh alezredesnek, hogy védelmükbe veszik a rendőröket. A civil ruhába öltözött rendőrtisztek zöme akkorra elvegyült a tömegben és kijutott az épületből. Az egyenruhás Vörös Balogh Istvánnak és Németh Jánosnak bányász vattaruhát adtak, mikor azonban a bányászok társaságában kimentek az épületből, a csőcselék felismerte a rendőrtiszteket és ellenük fordult, követelve azonnali felakasztásukat. A bányászoknak sikerült egy közelben álló Wippon gépkocsihoz jutni velük. A gépkocsira szállt csoport tagjait zászlórúddal és egyéb eszközökkel ütlegelték. Közben egy másik hasonló céllal működő csoport a gépkocsihoz hozta a korábban kapuőri szolgálatot teljesítő Antal Gyula rendőr törzsőrmestert is, akit ekkorra már szintén bántalmaztak. Az autó végül is elindult. A súlyosan sebesült Antal törzsőrmestert a kórházban elsősegélyben részesítették, majd a három foglyot az ügyészségi fogházba kísérték, ahol a börtönparancsnok külön-külön cellába zárta a három „védőőrizetbe” helyezett embert.104 Október 26-i miskolci eseményeket az ellenforradalom az ÁVH és általában a proletárdiktatúra még funkcionáló fegyveres erői elleni szélsőséges uszításra használta fel. Az ellenforradalmi propaganda alapszólama az volt, hogy az ÁVH belelőtt a békésen tüntető tömegbe, s ártatlan embereket gyilkolt. E durva manipulációt hihetővé tette, hogy az áldozatok között valóban voltak tényleg ártatlan személyek is, olyanok, akiket a tömeg fölé lőtt golyók találtak el, gyerekek, akik a csoportosulás hírére nem mentek iskolába, hanem a tömeg körül és a tömegben csellengtek stb. E tragikus tények exponálása azonban csak azt a célt szolgálta, hogy a tényleges eseményekről elterelje a figyelmet. A „ki lőtt először”? kérdése ugyanis az események lényegének megítélésekor teljesen közömbös, és csak az a tény a fontos, hogy a csőcselék vezette tömeg megtámadta a rendőrség épületét. Nem a rendőrség és az Államvédelmi Hatóság támadt a „békésen tüntető tömegre”, hanem a provokátorok által megvadított tömeg támadta meg a rendőrség objektumait. Amíg a város utcái a felszabadulás óta másodszor váltak egy brutális bűnöző és lumpen csoport lincseléseinek színhelyévé, az eseményekkel párhuzamosan az újonnan megválasztott megyei munkástanács is működésbe lépett. A megyei munkástanács elnöksége az LKM műszaki klubjában tartott gyűlés után beköltözött a megyei tanács épületébe. A helyváltoztatást formálisan az tette indokolttá, hogy az LKM-ben nem voltak meg a testület működéséhez szükséges tárgyi feltételek és a határozatok végrehajtásához szükséges apparátus is hiányzott. Ugyanakkor azonban ez a lépés már a hatalomátvétel szimbóluma is. 258
