Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
tettekké érlelődni. Az Észak-Magyarország október 25-i első kiadása több, a megye nagyüzemeiből keltezett táviratot közölt, melyekben az üzemi munkások támogatásukról biztosították a központi vezetőséget a fegyveres lázadás leverésére irányuló harcban. Bár e táviratok szerint az üzemi munkáskollektívák „egy emberként” álltak a központi vezetőség mögött, ami így nyilvánvalóan nem felelt meg a valóságnak, mégis jelezték, hogy a huszonnegyedik órában is voltak olyan erők, akiket egy rövid távú határozott programmal aktivizálni lehetett volna. Ez azonban nem történt meg, a pártvezetés ezen csoportja — egyértelmű állásfoglalás és harci program hiányában — meg kellett, hogy elégedjen a nyilatkozatokkal egy olyan helyzetben, amikor tettekre lett volna szükség. Mivel pedig nem tudtak kontaktust teremteni azokkal a létező és nem csekély erőkkel, amelyeket harcba lehetett volna vetni a párt pozícióinak védelmére — október 24-től kísérletet tettek arra, hogy az újonnan kialakult revizionista és bizonyos tömegekkel is rendelkező centrumok — ekkor mindenekelőtt a diákparlament — józanabb tagjaira támaszkodva kíséreljék meg elhárítani a robbanást. A második csoport és politikai irányvonal kulcsfigurája a megyei pb első titkára volt. F. R. nézeteinek a pártvezetésen belül már ekkor sem volt bázisa, ugyanakkor azonban a pártapparátus — miközben egyes tagjai éles polémiákat folytattak vele — továbbra is vezetőjének tekintette és még akkor is végrehajtotta utasításait, ha nem értett egyet azzal. Ezt a csoportot tehát nem az elvi platform azonossága, hanem F. R. hivatali—pozicionális tekintélye tartotta — időlegesen — egybe. F. R. feltehetőleg érezte az általa képviselt revizionista koncepció pártvezetésen belüli bázistalanságát. Ez magyarázza kétirányú törekvéseit. A politikai bizottsághoz eljuttatott levél, a központi vezetésre gyakorolt revizionista nyomás része volt. Amikor a levelet megismertette a megye pártszervezeteivel, kísérletet tett egy — a központi vezetőséggel szemben álló — borsodi pártfrakció kialakítására. Mindez azonban ez irányú törekvéseinek csak egyik, s a fő összefüggések szempontjából csak mellékvonulata volt. Október közepétől kezdve ugyanis — feltehetőleg érzékelve a pártvezetésen belül törekvéseivel szemben megnyilvánuló ellenállást — átgondolt lépéseket tett egy párton kívüli revizionista bázis megszervezése, kiépítése érdekében. Ez irányú törekvéseinek elemeivel találkozhattunk már október 14-én, a Hazafias Népfront találkozóján, de teljes nyíltsággal október 20-án jelentkezett, amikor megjelent „Értsük, becsüljük meg egymást, fogjunk munkához!” című cikke a Kilátóban. A Kilátóban és a kilátósokban azonban F. R. nem sok perspektívát láthatott és látott, hiszen politikailag súlytalan figurák voltak, nem rendelkeztek semmiféle tömegbázissal és olyan programmal sem, amely alkalmas lett volna valamiféle tömegbázis megteremtésére. Többek között ez magyarázta, hogy október 22-e után a Kilátó köré tömörült, néhány revizionistából álló csoport a politikai süllyesztőbe került és a két új revizionista centrum, a munkásszervező bizottság, meg a diákparlament került az események középpontjába. E két testületnek ugyanis volt olyan programja, mely köré az adott helyzetben tömegeket lehetett verbuválni. A Kilátó október 20-i számában megjelent cikk ebben az összefüggésben nyerte el tulajdonképpeni értelmét: F. R. nem a Kilátóhoz közeledett ezzel, hanem korábbi álláspontjának teljes feladásával a személye ellen irányuló támadásokat igyekezett leszerelni — mintegy biztosítva magát az „irodalmi ellenzék” oldaláról — a jelek szerint teljes sikerrel.5 2 E folyamat következő lépcsőfoka október 23-a volt. Ekkor a megyei lap F. R. utasítására közölte a politikai bizottsághoz intézett levelet, ami az egész megye közvéleménye előtt demonstrálta, hogy a megyei pártvezetés — noha a négy titkár közül ez csak F. R. személyére nézve volt igaz — revizionista platformon szemben áll a központi vezetőséggel. Álláspontjának nyilvános demonstrálása után F. R. kontaktust keresett az újonnan 246
