Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében

állásfoglalás, amely az NME párt-végrehajtóbizottságának döntéseként látott napvilágot. Az állásfoglalás a diákparlament ülését pozitívnak ítélte, kifejtve egyetértését valamennyi követeléssel, külön hangsúlyozva, hogy a párt vb egyetért a Varsói Szerződéssel és a szovjet csapatokkal kapcsolatos felvetésekkel is”.2 6 Az egyetem rektori tanácsa pedig publikált állásfoglalásban gyakorlatilag áldását adta a hallgatók valamennyi tanulmányi jellegű követelésére.2 7 A testület október 23-i ülésén — a rektor távollétében — azonban született egy másik határozat is a 11 ponttal kapcsolatban. Eszerint „A rektori tanács egyetért az ifjúság minden jogos követelésével és azok teljesítéséhez segítséget nyújt.”28

Természetesen a 11 ponttal nem értett egyet mindenki és voltak akik ennek hangot is adtak. Dobi Imre, a lemondott elnök, vagy Vitályos Katalin, egy ötödéves hallgató, aki miután húszperces jelentkezés után sem kapott szót, az egyetem lapjában fejtette ki véleményét, mivel — mint írta — „látom és tudom, hogy mások is varinak, akik egyetértenek velem”. Állásfoglalása nagyon egyértelmű: „Nem értek egyet azzal a kohász adjunktus elvtárssal, aki az ország függetlenségével kapcsolatban azt mondta, hogy két nagyhatalom áll szemben egymással, vívják a maguk harcát és hagyjanak minket magunkra. Itt ő a szocialista és kapitalista tábor harcáról beszélt. Azt hiszem, nem közömbös nekünk, hogy a két tábor közül melyik eszméje győzedelmeskedik, illetve, hogy nálunk kapitalista vagy szocialista rendszer van. Azt hiszem, az ordításban berekedt hallgatók közül sokan el sem jutottak a gondolatsorban eddig. De fel tudom tételezni, hogy olyanok is vannak, akik éppen innen kiindulva távolabbi célkitűzésként a kapitalizmus visszaállításáért harcolnak.” (Az én kiemelésem K. L.)29 Néhány egyetemi hallgató, pártvezető, az Észak- Magyarország egy fiatal újságírónője, Urbán Nagy Rozália mert nyíltan is vitatkozni. Hangjuk azonban elveszett a „történelemcsinálás” levegőjétől megrészegült üvöltésben, érveik súlyát elnyomta all pontot elfogadó s támogató testületek tekintélyének súlya.

A DIMÁVAG nagyüzemi pártbizottságának október 23-án reggel jutott tudomására, hogy az üzemben aláírásgyűjtés folyik. A pártbizottság titkára a kora reggeli órákban, a reggeli műszakkezdés után többször kereste B. K.-t és T. Gy.-t, hogy keressék fel a párt- bizottságon. B. K.-ék azonban halogató választ adtak.30 Az aláírást gyűjtő személyek - közöttük négy MDP-alapszervezeti titkár volt, a többiek zömmel középvezetői munkakörben dolgozók, illetőleg mérnökök voltak — a G. K. által vezetett fogazóüzem raktárában jöttek össze. A tanácskozás célja annak a programnak az összeállítása volt, amelyet a pártbizottságnak akartak javasolni, a szabad pártnap napirendjeként. A tanácskozás résztvevői úgy dötöttek, hogy már eleget kértek, most követelni kell.31 Az alapállás tisztázása után egy 17 pontból álló, meglehetősen terjedelmes dokumentumot dolgoztak ki:

„Mi a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói figyelemmel kísérve országunk általános politikai helyzetének alakulását, megállapítjuk, hogy semmi esetre sem lehetünk megelégedve a jelenlegi helyzettel. Nagy örömmel üdvözöljük most is — első szabad légkörben született nyilvános proklamációnkban — az MDP Központi Vezetőségének júliusi határozatát. Sajnálattal állapítjuk meg azonban, hogy országunkon belül a demokratizálás, a múlt bűneinek jóvátétele és a jobb jövő kialakítása nem halad biztató ütemben, sőt véleményünk szerint sok esetben stagnál, egyhelyben topog. Felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy ez az állapot tarthatatlan.

Mi a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói 11 éven keresztül tűrtük azt, hogy miként akarják egyesek szervezetten a párt és a nép érdekeire hivatkozva semmivé tenni, ködbe foszlatni mindannyiunk legszentebb vágyát: a szocializmus nagy ügyét és a magyar munkásosztály vezető szerepét, becsületét.

Hosszú éveken keresztül a munkásosztály ügyének és akaratának leple alatt követték el a személyi kultusz ma még meg nem nevezett képviselői égbekiáltó igazságta239