Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
Melyek voltak ezek „az egész magyar népet érintő” kérdések? A dokumentum 1—3. pontjai jelentették a gyűlés hangadói politikai törekvéseinek lényegét. Ezek követelték a szocialista kül- és belpolitikát folytató „független magyar kormányt”, követelték, hogy az ország lépjen ki a Varsói Szerződésből, és ne vegyen részt semmiféle katonai tömbben, valamint, hogy a szovjet csapatok 1957. január 1-ig vonuljanak ki az ország területéről. Mindezek mellett a többi követelést nem tekinthetjük egyébnek, mint olyan törekvésnek, melynek legfőbb célja e lényegi követelésekhez megfelelő hangulatot teremteni. Többek között egyenrangú kereskedelmi szerződéseket követelnek a keleti és nyugati államokkal, holott a tőkésállamok nem voltak hajlandók egyenrangú partnernek tekinteni Magyarországot. Követelték a hadi- és politikai foglyok hazaszállítását a Szovjetunióból, ahol már évek óta nem voltak sem magyar hadi-, sem pedig politikai foglyok. Ismételten megjelenik az ülésen elhangzott hozzászólás alapján, hogy „az új magyar kormány” kezdjen tárgyalásokat a dunai államokkal egy dunai konföderáció érdekében, s el lehet gondolkodni rajta, hogy e dunai államok a szocialista országokat jelentik-e vajon, vagy magukban foglalják az NSZK-t és Ausztriát is, melyek közismerten szintén dunai államok, stb. Végezetül leszögezik, hogy „Határozottan elkülönítjük magunkat a néptől idegen, ellenséges elemektől. Nem fogjuk tűrni soha, hogy harcos állásfoglalásunkat saját restaurá- ciós, provokációs céljaikra használják fel. Szocializmust akarunk, de önálló nemzeti államban. Felszólítjuk a kormányt, hogy fenti követeléseinkre válaszoljon az egész nemzet nyilvánossága előtt. Felszólítjuk az egész dolgozó népet, hogy csatlakozzon felhívásunkhoz.”20 A Ságvári Kör október 22-i ülésén elfogadott programnak két alapvonása volt: a magyarországi revizionizmus frazeológiájának használata, valamint az éles szovjetellenes nacionalizmus. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy október 22-én az ellenforradalom előtt nyilvánosan elfogadott egyik legjobboldalibb program született meg, mely tartalmazta azt a négy követelést, mely azonos volt valamennyi hasonlójellegű ellenforradalmi programban: a független nemzeti kormányt — ekkor még konkrét politikai tartalom nélkül — a szovjet csapatok kivonását, a Varsói Szerződés felbontását és a semlegességet. A követelések 2. és 3. pontja ellen a jelenlevő kommunisták egy kisebb csoportja nagyon élesen fellépett. Elutasították a megyei pártszervek képviselői, Tóth János a megyei pártbizottság titkára — akinek felszólalását hangzavarba fullasztották — és Grósz Károly, a megyei pb osztályvezetője. Sajnálatos, hogy az egyetem közel száz jelenlevő oktatója közül csak Simon Sándor, az egyetemi pártbizottság titkára fordult szembe a mind brutálisabban fellépő csoportokkal — felszólalását közbekiáltásokkal próbálták szintén botrányba fullasztani — és a pártonkívüli Terplán Zénó professzor állásfoglalása volt egyértelműen elutasító. Az oktatók és párttagok nagyobbik része azonban — amennyiben nem szította a hangulatot — hallgatott, többen az ülés befejezése előtt elhagyták a termet. Este 10 órakor szünetet rendeltek el. Az ülésen jelenlevő pártvezetők tájékoztatták a megyei pártbizottság első titkárát, F. R.-t az egyetemen kialakult hangulatról. A politikai bizottsághoz intézett levél hatását értékelve F. R. utasítást adott, hogy az Észak-Magyar- ország október 23-i száma közölje a dokumentumot.21 így az egész megye előtt nyilvánvalóvá vált az a súlyos meghasonlás és szakadék, mely a központi vezetőség és a megyei pártvezetés között keletkezett. Ez még tovább bénította a helyi kommunista erők cselekvőképességét és készségét. A folytatódó ülésen a követelési pontok vitája botrányos jelenetek közepette zajlott le. „A felszólalók nem sorrendben, hanem erőszakosságuk mértékében jutottak szóhoz. 237
