Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben

Valamennyi gyűlésen nagy súlyt fektettek a párt múltjának, évtizedes harcának felelevenítésére, annak ábrázolására, hogy az SZDP az egyetlen párt, amelyik hosszú ideje küzd minden magyar dolgozóért, és ez a biztosítéka, hogy a párt a jövőben is kizárólag ezt fogja szem előtt tartani.

Az SZDP élesen szembehelyezkedett a FKgP-tal, de különösen október közepétől kezdve eltávolodott az MKP-tól is. A párt határozottan visszautasította egyrészt a FKgP részéről érkezett támadásokat, amelyek „hazafiatlansága”, „vallásellenessége” miatt érték, másrészt maga is támadta az FKgP-t népet megtévesztő demagógiája, reakciós alapállása miatt. Jogos volt az a megállapítás, hogy a Kisgazdapárt a becsületes szándékú elemek mellett mindazok gyűjtőhelye, akik a demokrácia ellenségei és hogy ez az ellentmondó helyzet csak ideig-óráig tartható fenn.4 8

Az MKP-hoz fűződő kapcsolatra láthatóan negatívan hatott a budapesti törvény- hatósági választás eredménye. Az SZDP helyi sajtója, a Felvidéki Népszava október 10-i számában, ha nem is nyíltan, de éreztette, hogy hibának tartotta a két párt közös listáját, mert a pártnak sok szavazatába került. Az SZDP úgy vélte, hogy külön-külön a két párt több szavazatot kapott volna. Éppen ezért vették örömmel, hogy a nemzetgyűlési választáson önállóan fognak indulni. A külön lista szükségességét azzal indokolták, hogy az a cél, hogy országosan a munkáspártok egyetlen szavazatot se veszítsenek. A két párt a megyei vezetés szintjén a továbbiakban is együttműködött és a fontos kérdésekben támogatta egymást, alsóbb szinten azonban rivalizálni kezdtek egymással, kölcsönösen igyekeztek szavazatokat szerezni a másik kárára.

A két párt eltávolodásának másik oka az SZDP-nek a középrétegek felé irányuló orientációjának erősödése volt. Ez bizonyos értelemben pozitívan vneKelen^ő — az FKgP-től akart szavazatokat elhódítani, — más vonatkozásban azonban negatív volt — a közeledés érdekében ugyanis engedett osztályharcos álláspontjából, és bár homályos utalásokban, de engedményeket tett a középrétegeknek. Ezek az engedmények elsősorban a középutas politika meghirdetésében jelentkeztek: „az SZDP jelenti a magyar belpolitikában az egészséges középutat”,4 9 külpolitikában pedig az SZDP vezette Magyarország összekötőkapocs a Kelet és a Nyugat között. Ezzel a politikával a párt — a volt uralkodó osztályok tagjainak és a reakciónak a kivételével — a társadalom minden rétegét meg akarta nyerni magának. Ezt mutatta az is, hogy október végén tartott gyűlésein az SZDP külön-külön foglalkozott a kisiparosokkal és kiskereskedőkkel, az értelmiséggel, a parasztsággal, sőt külön szólt a nyugdíjasokhoz és a fiatalokhoz is.50 A középutas politika propagálása azonban — mint a választáson kiderült — nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket elkésett volta, valamint határozatlansága miatt. A középrétegek egy jelentős része továbbra is bizalmatlan maradt a párt iránt, nem hitt ennek a politikának az őszinteségében. Ugyanez volt a helyzet lényegében a parasztsággal is, hiába beszélt pl. október 28-án Reisinger Ferenc a parasztokhoz, hiába állt ki a földreform mellett, az addigi elmaradást nem lehetett napok alatt behozni.

A párt politikájában októberben fontos helyet foglalt el a nőkkel való foglalkozás, amelynek a budapesti tapasztalatok újabb lökést adtak. A nőkhöz szóló agitációt nőnapokon, gyermek-esteken, műsoros összejöveteleken folytatták, de több ízben fordultak hozzájuk a sajtó hasábjain is.51 Minden alkalommal hangoztatták, hogy az SZDP és a nők érdekei azonosak, mert mindketten a békéért, a jobb életkörülményekért harcolnak. Felhívták a figyelmüket, hogy a nemzetgyűlési választáson már ne kövessék el azt a hibát, amelyet Budapesten elkövettek az FKgP támogatásával.

A párt, bár agitációjával megpróbált hatni a női szavazókra, tisztában volt vele, hogy szavazataik hátrányosan fogják érinteni a munkáspártokat, hogy politikai megnyerésük hosszabb időt vesz igénybe. Ennek ellenére — politikailag helyesen — nem kívánta korlátozni választójogukat.

216