Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
pozitívumairól történő — felvilágosításával kell ellensúlyozni. Az összvezetőségi ülés után rendezett gyűléseken az előadók valóban beszéltek a nők helyzetéről, a nőknek a politikában betöltött és a jövőben betöltendő szerepéről, bár ezt gyakran csak indirekt módon, a szociális kérdések közé beágyazva tették. Ugyanakkor több alkalommal rendeztek, főleg októbertől kezdve, kifejezetten a nők számára gyűléseket, amelyekre ismert személyiségeket hívtak meg előadónak, pl. október 2-án Bükkszentkereszten Juhász István mellett Kosáryné Réz Lola, a neves fordító volt a szónok. Politikai kérdésekben a párt határozottan állást foglalt az MKP-val történő együttműködés és az FKgP jobbszárnyával való szembenállás mellett. Az ország demokratikus átalakulásáról szólva megállapították, hogy ez kizárólag a két munkáspárt vezetésével lehetséges. Emiatt a magyar nép nagy többségének, amely őszintén kívánja a demokráciát, a két munkáspártra kell szavaznia. A párt szerint „sorsdöntő és történelemformáló tehát, hogy az ország választóinak bizalmából a munkáspártok a dolgozók óriási tömegére támaszkodva döntő befolyást szerezzenek a kormányzásban, mert nemcsak a mi, hanem a demokratikus külföld megítélése szerint is, a munkáspártok erős és szilárd hatalmával áll, vagy bukik a magyar demokrácia”.32 A FKgP-tal az SZDP kapcsolata mindvégig feszült volt, de különösen megromlott — a már említett — szeptember 9-i gyűlést követően. Az SZDP ezután minden alkalmat megragadott a kisgazdapárti reakció és demagógia leleplezésére. Gyűlésein elítélte az FKgP által támogatott parasztsztrájkot, mint amellyel szembe akarta állítani egymással a munkást és a parasztot olyan körülmények között, amikor az ország és a megye is a háború következtében mindenben hiányt szenved és amit még tetézett az 1945-ös igen rossz termés. Ugyanígy nyilatkozott a FKgP-nak a keresztény és nemzeti voltát hangoztató jelszavairól is, mert ezek megtévesztik a tömegeket. A FKgP* elleni támadások fontos állomása volt a párt szeptember 22-én rendezett megyei értekezlete, amelyen Rónai Sándor tartotta a referátumot.3 3 Beszédében éles szavakkal bélyegezte meg a Kisgazda- pártot, mert soraiba fogadta a reakciós elemeket és egész tevékenysége és programja népellenes és demokrácia-ellenes. Külpolitikai elképzeléseiben az SZDP — hasonlóan az MKP-hez — hitet tett a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok erősítése mellett. Egyidejűleg azonban hivatkozott a nyugati testvérpártokkal tartott kitűnő viszonyára, ami — mivel azoknak többsége kormánypárt volt — tulajdonképpen a nyugati demokráciákkal való jó kapcsolatokat jelentette. Az NPP választási harca korántsem volt olyan széles körű, mint a másik három koalíciós párté. Ennek döntő oka a pártnak tömegekre gyakorolt kisebb mérvű befolyása és szervezettsége volt. Komolyabb tevékenységet csak egyes területeken, így Borsodban az Alfölddel határos mezőkeresztesi, mezőcsáti és mezőkövesdi járásokban, Zemplénben pedig ugyancsak a Tisza mentén, a sárospataki és a bodrogközi járásban fejtett ki. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy a többi területet teljesen elhanyagolták, de nagyobb gondot már a pártszervezetek hiánya miatt sem tudtak rájuk fordítani. Választási kampányát az előbbieken kívül az is gyengítette, hogy a FKgP-tal szemben defferenzívába szorult és a munkáspártokkal sem tartott szorosabb kapcsolatot, így azokra sem tudott támaszkodni — ami mind politikája egyes pontjainak határozatlanságára, kétértelműségére vezethető vissza. Ezt mutatta a pártaak a semlegesség felé való irányvétele is, hogy cáfolni tudja az FKgP vádját és bebizonyítsa, hogy a párt nem függ az MKP-tól, hanem önálló politikát folytat. (L.: 9. sz. lábj.) Éppen ezért a párt programja csak kevesekhez szólt és még azok számára sem volt mindig meggyőző. Gyűlésein (pl. szeptember 15-én Kistokajban, 16-án Alsózsolcán) míg egyfelől támadta az FKgP 14* 211
