Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
A négy koalíciós párt ellenpólusain az MKP és az FKgP álltak, így közöttük feszültek a legnagyobb ellentétek, amelyek szinte az élet valamennyi területére kiterjedtek. Az ellentéteket időnként igyekeztek elsimítani, de a problémák alapját — az ideológiai különbségeket, a gazdasági-társadalmi különbségeket, a politikai különbségeket — kiiktatni nem tudták, de nem is tudhatták. A két párt viszonyára, egy-egy rövid időre szóló fegyverszünettől eltekintve, a kölcsönös gyanakvás és —elsősorban az FKgP részéről — a nyílt ellenségeskedés volt a jellemző. A választási harc idején különösen elmérgesedett a helyzet, ami miatt szeptember végén a két párt vezetősége összeült, hogy mentsék ami menthető, hogy ne bomoljék fel a koalíció. Megállapodásuk értelmében kerülni kellett az egymás elleni támadásokat. A budapesti törvényhatósági választás után azonban ismét mélypontra süllyedt a kapcsolatuk, ami az FKgP győzelmének, illetve az emiatt feléledt nyílt reakciónak volt köszönhető. Válaszul az MKP vezetése is általános támadást indított az FKgP ellen. A nyílt harcnak az MNFF pártjainak október végén kiadott közös nyilatkozata vetett véget, de az FKgP részéről — ha nem is névre szólóan — ennek ellenére folytatódtak a támadások. Az FKgP a másik munkáspárttal, az SZDP-vel szemben - legalábbis kezdetben és felső szinten — más politikát folytatott, megpróbált közeledni hozzá. Ezt az SZDP részéről vegyes érzelmekkel fogadták — a jobboldal és sok helyi szervezet kedvezően, a baloldal és más helyi szervezetek viszont elutasítóan. A két munkáspárt budapesti közös listája azután végérvényesen megrontotta a kapcsolatokat és szeptember végére az ellentétek éles formát öltöttek.12 Október folyamán ez a helyzet állandósult, mivel az SZDP a nemzetgyűlési választásokon elsősorban a középrétegek szavazatait akarta megszerezni a munkásoké mellett és ez természetesen csak az FKgP rovására történhetett meg. Az SZDP ennek érdekében élesen támadta az FKgP-t mint a reakció fészkét, egyúttal azonban hangsúlyozta saját demokratizmusát, amely a két szélsőség között helyezkedik el. A két munkáspárthoz hasonlóan az NPP kapcsolata is rossz volt az FKgP-vei. Ebben szerepet játszott, hogy mindkét párt magának óhajtotta megnyerni a paraszti szavazókat. Küzdelmükben az FKgP azzal akarta lejáratni az NPP-t a választók előtt, hogy abban csak „parasztbekecsbe öltözött kommunisták” vannak, azaz az NPP az MKP fiókszervezete és az NPP ugyanúgy kolhozrendszert akar, mint az MKP. Az NPP ezeket a vádakat visszautasította és — gyakran még a kommunistáknál is élesebben — reakciósnak, fasisztának bélyegezte meg az FKgP-t.13 A két munkáspárt egymáshoz való viszonyában egyaránt találhatók közeledések és távolodások. Az MKP lényegi kérdésnek tekintette a munkásegységet, amit a választásokon közös listával akart demonstrálni. Amíg a közös listát a kommunisták általában örömmel fogadták, addig a szociáldemokraták erősen megoszlottak ebben a kérdésben. A közös lista elfogadása végül is a baloldal győzelmét jelentette, hatására a munkáspártok súrlódásai lényegében megszűntek. A budapesti törvényhatósági választás után az SZDP is és az MKP is elhatározta, hogy a nemzetgyűlési választáson külön listával fognak indulni, de a korábbi együttműködést fenntartják. Mindkét párt úgy vélte, hogy külön listán indulva egyrészt több szavazatot fognak szerezni, másrészt reálisabban felmérhetik tényleges tömegbefolyásukat. Ugyanakkor október folyamán kisebb ellentétekre is sor került az MKP és az SZDP között, ami egyrészt a budapesti választás eredményéből levont más irányú következtetésekből, másrészt a munkások megnyerését célzó törekvésekből adódott. Ez pedig gyengítette a reakcióval szembeni egységes fellépést. Az MKP és az NPP kapcsolatai általában problémamentesek voltak. A két párt úgy vélte, hogy egymás szövetségesei és politikájuk párhuzamos (az ideológiai különbségek ellenére), a legtöbb kérdésben támogathatják egymást. (Többek között ez volt az oka az SZDP és az FKgP NPP iránti ellenszenvének.) Ebben a viszonyban a budapesti választást 205
