Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
tekintette vetélytársának. A program gyenge pontjai azonban, így első helyen a kidolgozatlan parasztpolitika, igen sok szavazatába került az SZDP-nek. Az NPP követeléseivel főleg a dolgozó parasztságot akarta megnyerni. Ennek érdekében célul tűzte ki a földreform Végigvitelét, az újgazdák mindenféle eszközzel történő ellátását, a magántulajdonon alapuló kisbirtokrendszer megerősítését, de egyidejűleg a termelő- és fogyasztási szövetkezetek létrehozását is. Az NPP hangsúlyozta a parasztegység megteremtését (kivéve a gazdagparasztságot), amit kiegészített azzal, hogy a párt „a magyar parasztság pártja”. Később, a tömegbázis szélesítése érdekében felvette jelszavai közé a „paraszt—munkás szövetség” jelszavát is, bár ez helyileg gyakran nem érvényesült.9 A többi társadalmi réteg számára az NPP nein nyújtott elfogadható vagy megnyerő alternatívát. Általános programpontjai között még megemlíthetjük a közigazgatás megtisztításának és reformjának követelését, valamint nemzeti jellegének kidomborítását. Az FKgP programjának alapját a „tiszta polgári demokrácia” és a magántulajdon szentsége képezték. Platformja tulajdonképpen nem is gyakorlati politikai követeléseket tartalmazott, hanem a polgári életformával volt kapcsolatos. Ennek érdekében fellépett a nemzeti és vallási hagyományok tiszteletben tartásáért, a politikától mentes közigazgatásért, — vidéken — a paraszti tulajdonért, a szövetkezetesítés ellen. Városban a fő jelszava a polgári egység hirdetése volt — a munkásegységgel szemben, majd ezt vidéken kibővítette a „nemzeti egység” jelszavával, amibe mindenki belefért. Hangsúlyozta osztályok feletti jellegét, hazafiasságát, amely lényegében burkolt nacionalizmus volt és „őszinte, becsületes, elfogultságtól mentes, szabad magyar demokráciát” követelt, amelyben „ne legyen uralkodó társadalmi réteg, osztály- és rangkülönbség”, aláhúzva hogy „a szorgalmas munkával szerzett magántulajdon alapján állunk, legyen az ház, föld vagy egyéb’”10 (kiemelések tőlem U. P.). Ezek a követelések, kiegészítve a vallás és a család kérdésének homloktérbe állításával, főleg a politikailag tájékozatlanokat — elsősorban a nőket — akarták megnyerni, nem is sikertelenül. Az FKgP követeléseiből kitűnik, hogy a párt a munkásosztály kivételével mindenkire igyekezett hatni, azaz nemcsak a többi dolgozó osztályt és réteget, valamint a polgári demokrácia híveit kívánta maga mögé felsorakoztatni, hanem valamennyi kifejezetten reakciós elemet is. Nem véletlen, hogy a reakciós katolikus egyház is támogatta a pártot és Mindszenty hercegprímás október 18-án kibocsátott pásztorlevelével nyíltan beavatkozott a választási harcba. Ezzel — különösen az elmaradott területeken, pl. Abaúj és Zemplén megyében — szinte presszionálta a lakosságot az FKgP melleti szavazásra.11 A PDP a Világ című újság hasábjain fejtette ki nézeteit. Ez a párt is a polgári demokrácia megteremtését tűzte zászlajára. Az FKgP-hoz hasonlóan szintén osztályok feletti pártnak vallotta magát és mindenekelőtt a kis- és középburzsoáziát akarta megnyerni. Rajtuk kívül azonban igyekezett a kiskereskedők, közalkalmazottak, kisiparosok és nyugdíjasok felé orientálódni, sőt irányt vett a munkásság és a falusi lakosság felé is. Követelései között hangoztatta a szakértelem elsődlegességét a politikai megbízhatósággal szemben, a közbiztonság megteremtését, a személyes szabadság védelmét, elítélte a nacionalizmust, elismerte a Nyugat mellett a Kelet felé való nyitást, így egyes ellenzéki jellegű követelései ellenére a PDP mind a bel-, mind a külpolitikában liberálisabb volt, mint az FKgP. A választáson résztvevő Magyar Radikális Párt az általunk tárgyalt területen nem indult, ezért róla nem ejtünk szót. A pártok programjából egyenesen következett egymáshoz való viszonyuk. (Ennek tárgyalására — helyi viszonyok között — a későbbiekben részletesen kitérünk.) 204
