Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kilián István: Színjáték Miskolcon a XVIII. század második felében
nehéz témájú drámák szüneteiben bohózatokat mutattak be intermediumként, az előadást pedig dallal, tánccal tették élvezetesebbé (1770. június 17., 1771. május 12.). Az intermedium a XVIII. század második felére már jól bevált gyakorlattá érett: a rendezők, a nézőközönség, többnyire a fiatalság lankadó figyelmét ezzel tudták újból és újból felélénkíteni.5 5 Az adatokból még egy lényeges szempont kiolvasható. Szinte valamennyi előadáson valamelyik jeles megyei tisztviselő vagy a környék nemessége vett részt. A közönséget tehát a szereplő fiatalság szülein kívül a környék előkelői is biztosították. 1753-ban Eszterházy Ferenc főispán,56 1766-ban Sebe Mihály alispán, Lőcsei és Fercsak nevű perillustrisok nézték meg az előadott darabot.57 1768-ban a nemes hallgatóság nagy tömege mellett jelent meg Fercsák, 1775-ben a rendfőnök, Jakabfalvi Román nézte meg a miskolciak előadását. Az 1778-ban a P. Anselm tanár által megrendezett darabot a néző- közönség megújrázta. A darab bemutatója volt a főispáni installáció csúcspontja, amely után oly hírük lett a minoritáknak, mint még soha. S végül még egy kérdés. Hol és milyen színpadon léptek fel ezek a miskolci kisiskolások? Mindössze csak néhány adatunk utal a színpad provizórikus voltára. A teátrumot legtöbbször a refektóriumban, azaz az ebédlőben állították fel. A terem befogadóképessége bizonyára megszabta a nézőközönség számát. Három adatunk van arra vonatkozóan, hogy az előadás szabadtéren zajlott (1775,1777-ben kétszer). Ez volt ebben a korban a legáltalánosabb gyakorlat, hisz külön színházterem létesítésére, berendezésére csak a gazdagabb szerzetesrendi iskolák gondolhattak. 1775-ben a kerti magtárban, 1777-ben a város főterén, a csizmadiák áruló piacán, majd egy másik alkalommal ugyanebben az évben egy, a színjátszásra alkalmassá tett kocsin mutattak be színdarabot. A miskolci minoriták kétségtelen nagyon szerény színi apparátussal rendelkeztek. Nyüvánvaló, hogy előadott darabjaik is ehhez a technikai felkészületlenséghez, szegénységhez alkalmazkodtak. Előadásaik idejét több minden megszabta. Porciunkula napján igen sokszor játszottak, egy-egy jelentős városi politikai esemény, egy-egy előkelő vendég bizonyára még jóval korábban bejelentett látogatása is gyakran színpadra vitte a fiatalságot. Néhányszor az őrangyalok napján fordul elő jelmezes processzió. Hiányzik azonban, még a Kantában is ismerős nagypénteki dramatikus passió, vagy a sárospataki jezsuitáknál szokássá vált, s később meg is tiltott vízkereszti háromkirály-járás, illetve a karácsonyi jászolállítás.5 8 A miskolci minorita iskola színjátszástörténeti adatgyűjteménye is azt bizonyítja, hogy a kantai minoriták ebbéli gyakorlata nem elszigetelt jelenség. Nemcsak Kantában, hanem Miskolcon is megpróbálkoztak a minoriták azzal, hogy a fiatalságot a színpadra vigyék, s ily módon előkészítsék őket a nyilvánosság előtti szereplésre. Ezek a XVIII. század második feléből való adatok szinte egyértelműen utasítják a kutatót arra, hogy a minoriták más helyütt létesített iskoláiban is keresse a magyar dráma nyomait.59 A magyar dráma, a drámai előadás iránti igény Miskolcon folyamatos jelenség. A XVIII. század második felében általánossá váló, s adatokban egyelőre alig megfogható polgári színjátszás és az iskoladráma-kísérletek biztosították ezt a folyamatosságot. A közönség azt is, ezt is megnézte vagy a főtéren, vagy a minoriták kertjében berendezett „sub Jőve” színpadon. Ha csak egy szűkebb kör részvételére számítottak, akkor csak a refektóriumban adtak helyet a bemutatónak, ahol előkelő világiak, férfiak és nők, arra hivatalos világi és szerzetes papok, közöttük még sajóládi pálosok is élvezhették a miskolci fiatalság gyarló vagy sikerültebb színi próbálkozásait. A színjáték folyamatosságát tehát a minorita iskola diákjai biztosították. S ha a hó nem is hullott a csizmadia vásárhelyen szereplő diákszínészek vállára, mint Dérynéére, a nézőközönség, a bámészkodók sokasága ugyanazon a helyen, ugyanabban az irodalmi műfajban, a drámában, s annak magyar nyelvében gyönyörködhetett. A miskolci és a 2* 19
